Mi az a napciklus, és hogyan befolyásolja az időjárást?
Mi az hogy napciklus?
Az átlagember nem nagyon veszi észre, hogy a naptevékenység ciklikus, hiszen nem is igen lehet megfigyelni szabad szemmel, de a napkutatók, és csillagászok már meglepően régóta kutatják ezt a területet, először Galilei látott napfoltokat, amikor megépítette távcsövét 1610-ben. Később fel is jegyezték, a megfigyelt foltok számát, így ez az egyik legjobban dokumentált naptevékenység. A napfoltok száma a nap aktivitásának fontos mérőszáma, hiszen a további naptevékenységek jó része is a foltokhoz kötött. A napfoltok a nap koronáján lévő, jellemzően 1500-100.000km átmérőjű, a környezetüknél nagyjából 2000°C-al alacsonyabb hőmérsékletűek, és a nap felszínén áthaladó mágneses erőterek hozzák létre őket.
A napfoltok számának változása 11 éves ciklusonként történik, ez a napciklus. A ciklus aktív időszakában szignifikánsan emelkedik a Nap felől érkező sugárzás mennyisége, ami hatással van a bolygónk klímájára.
Forrás: sciencedirect.com
Mint az a fenti ábrából látható, központi csillagunk igencsak változatos mértékben aktív, de jelenleg egyre kevesebb napfoltot produkál, a maximumok rendre alacsonyabb értékeket zárnak.
A tudósok úgy gondolják, hogy a Nap most hosszabb ideig lesz nyugalmi állapotban, és csökken a Föld felé eső sugárzás is. Ez jó hír, hiszen így lassulni fog a felmelegedés, amit az üvegházgázok kontrollálatlan légkörbe engedése okoz, de komolyabb lehűléstől nem kell tartanunk.
A napfoltok számának csökkenésével a koronakidobódások (köznapi néven: napkitörések) száma is csökkent, ami, tekintve hogy mennyire kiszolgáltatottá váltunk a technológiánknak, szintén nagyon jó hír, ugyanis az erős részecskesugárzás tönkreteheti a műholdakat, zavarokat okozhat a kommunikációban, és a nagy távolságú elektromos hálózatokban.
A leglátványosabb, legrégebb óta megfigyelt jelenség, ami összefügg a naptevékenységekkel, (természetesen a hő és fénysugárzáson kívül) az a sarki fény. Minél több részecske éri el a magnetoszférát, annál nagyobb területen és annál látványosabban észlelhető ez az égi tünemény. Most, a naptevékenység gyengülésével párhuzamosan, egyre kevésbé valószínű, hogy a mi szélességi övünkön is látható lesz a sarki fény.
Legutóbb 2021.10.11-én érte el bolygónkat egy napkitörés részecskesugárzása.
Borítókép:
Masszív koronakidobódás 2012.
Forrás: NASA/SDO/AIA
