Ezek a csigavonalban mozgó óriási, akár 800 km átmérőjű viharrendszerek szakadó esővel, közel 300 km/h sebességű széllel és hatalmas méretű, úgynevezett viharhullámokkal járhatnak.
“Trópusi ciklon” a meteorológiai gyűjtőnevük, így ismertek Ausztráliában és az Indiai-óceán mentén is. Az Atlanti-óceánon, a Karib-tengeren és a Csendes-óceán keleti medencéjében ezeket a viharokat hurrikánoknak hívják, Istenre utalva, akit a bennszülött karibiak “Huracan”-nak neveztek. A Csendes-óceán nyugati medencéjében ugyanezek tájfunként ismertek a kantoni “tai fung” elnevezés után, amelynek jelentése “nagy szél”.
A hurrikánt a meleg óceán látja el “fűtőanyaggal”. A meleg óceán felmelegíti a felette lévő levegőt, ami emiatt több vízgőz felvételére képes a telítetté váláshoz. Az óceán alapvetően kifogyhatatlan forrása ennek a folyamatnak. Minél erősebben fúj a szél az óceán felszíne felett, annál nagyobb a párolgás mértéke, vagyis minél gyorsabban forog egy hurrikán, annál erősebben növekszik. Amikor egy hurrikán már forog, hajlamos szeszélyesen mozogni, mivel a benne uralkodó szélsebesség jelentősen felülmúlja a környezet gyenge, úgynevezett “vezető áramlását”.
A kifejlett hurrikánok szerkezete igen jellegzetes. A vihar középpontjában található az úgynevezett szem – egy tiszta, szinte nyugodt terület, amelyet gyűrű alakban óriási, sötét viharfelhőkből álló felhőfal, a viharzóna övez. A teljes troposzférát átfogó felhőfal produkálja a leghevesebb esőzést és a legerősebb szeleket.
Ahogy egy trópusi vihar hurrikánerejűvé fejlődik, szerkezete igen karakterisztikussá válik. A csigavonalban befelé áramló levegő felgyorsul, hasonlóan a tornádóra is jellemző mozgáshoz. Ez a gyorsulás látható a konvergáló légtömegeken is, amelyek változó intenzitású konvekciós spirálszerkezetet hoznak létre. Ennek a forgó felhőspirálnak a közepében található az úgynevezett szem, ami többnyire felhőmentes.
A hurrikánok osztályozásához a Saffir-Simpson skálát használják. Ezt az ötfokozatú skálát a hurrikánok intenzitásának osztályozására, hosszan tartó szeleik erőssége alapján határozzák meg. A hosszan tartó szélsebességgel a hurrikánt megelőző fázisok is definiálhatók: zavar (<37 km/h), depresszió (37-63 km/h), trópusi vihar (64-119 km/h).
Ha egy hurrikán partot ér, viharhulláma és az özönvízszerű esőzés hatalmas területeket áraszthat el, de a szele is óriási pusztítást végezhet. Ugyanakkor az óceánt elhagyva a hurrikán maga mögött hagyja a nedvesség-utánpótlás forrását is, ezért a szárazföld belseje felé haladva rohamosan gyengül és hamar elhal.
