A tornádó az extrém időjárási helyzetek között is a legszélsőségesebb. Nem létezik szél, mint amilyen egy EF5-ös tornádó örvénylő tölcsérében dühöng. Kialakulása előrejelezhetetlen, haladásának útja néha kiszámíthatatlan, és az is véletlenszerű, hogy miben tesz kárt és milyen mértékű rombolást végez. A vad szél lehetetlenné teszi a közvetlen mérést, de léteznek már olyan modern berendezések, amelyek biztonságos távolságból is képesek tanulmányozni a tornádókat, és feltárni rejtett strukturális elemeiket.
A tornádó okozta pusztítás sávjának szélessége 10 métertől akár 10 kilométerig is terjedhet, de leggyakrabban 250 méter körüli. A tornádó alja valamivel lassabban mozog, mint a tornádófelhő felső része, emiatt a tornádó idővel megnyúlik, végső állapotában gyakran kötélre emlékeztet. A tornádó okozta pusztítás sávjának hossza 30 métertől megközelítőleg 100 km-ig is terjedhet. Lényegesen eltérő lehet a tornádók szélsebessége is, ez az alapja a tornádóerősség osztályozásának. A méret és az intenzitás között nincs kimutatható kapcsolat. Doppler-radarok, amelyek a vihartól biztonságos távolságban is képesek adatokat gyűjteni a tornádókról, mértek már óránkét 480 kilométeres szélsebességet is.
A tornádó kialakulása: A vihart elsősorban a nyírás és a feláramlás kölcsönhatása készteti forgásra. Ez a forgás koncentrálódhat. A szélsebesség növekedtével csökken a nyomás a forgószél belsejében. Tornádófelhő akkor kezd kialakulni, amikor a tornádó közepén lévő légnyomás olyan alacsonnyá válik, hogy beindul a kondenzáció. A tornádófelhő a zivatarfelhőből lefelé növekszik, ahogy a nyomás tovább csökken a falfelhő alatt. A tornádók kialakulásához egyrészt intenzív feláramlásra, másrészt szélnyírásra van szükség – azaz egymás feletti légrétegek különböző irányú és sebességű mozgására. Bár ezek a feltételek a Föld számos pontján fennállnak, a legtöbb tornádó az Amerikai Egyesült Államok tornádófolyosóként elhíresült régiójában csap le. Amennyiben a feltételek nem elégségesek tornádó születéséhez, kevésbé vad forgószeleket is eredményezhetnek, például víztölcséreket, szárazföldek felett örvénylő portölcséreket és porördögöket.
A tornádók intenzitási skálája
Dr. Ted Fujita meteorológus 1971-ben alkotta meg a tornádók erősségének becslését szolgáló Fujita skálát (F-skálát), ez a megfigyelt károk alapján sorolta a tornádókat 6 fokozatba (F0-tól F5-ig, mely növekvő erősséget jelent). A skálát hosszú évtizedeken keresztül használták, de hiányosságai egyre inkább előtérbe kerültek. Ezeket a következőkben foglalhatjuk össze:
- A kárjelzők hiánya. Ezek olyan építmények, tárgyak, melyek sérülési fokából egyértelműen következtetni lehet a szélerősségre.
- Nincsenek megfelelő feljegyzések a különféle épületszerkezetek minőségéről és változatairól. Nem mindegy ugyanis, hogy a tornádó egy nagy teherbírású épületet vagy egy gyengébb szerkezetű házat rombolt le, ebből téves következtetéseket vonhatunk le a szélsebességre vonatkozóan.
- Nincs definiálva a kár és a szélsebesség közötti kapcsolat. Ennek hiányában csak durva közelítéssel adható meg a kialakult szélerősség.
E hibák kiküszöbölése valamint a skála tökéletesítése szükségessé vált, mivel a tornádók erejének meghatározásánál gyakran ellentmondások keletkeztek, ami sok esetben a szélsebességek túlbecsüléséhez vezetett. Az új osztályzás, amelyet 2007-ben vezettek be, a Módosított Fujita skála (Enhanced Fujita Scale; EF-Scale) nevet kapta, amely az F-skálához hasonlóan szintén 6 fokozattal rendelkezik.
Pár kép Magyarországon kialakult tubákról, tornádóról:
Készítette: Jusits Gergely
Forrás: https://www.met.hu/ismeret-tar/erdekessegek_tanulmanyok/index.php?id=1265
