Lassacskán az őszbe futva egyre gyakrabban találkozhatunk ezekkel a jelenségekkel, reggel munkába indulva, vagy akár napokig megragadva egy hidegpárna következtében.
De vajon ezek az egyszerűnek látszó, megszokott időjárási tényezők milyen apró hatásokból épülnek föl? Nos, a cikk ezekre a kérdésekre ad a tudományból kiragadva egyszerű válaszokat.
Talán a köddel érdemes kezdeni, hiszen némileg a másik 3 jelenség is kapcsolatban áll vele.
A köd egy úgynevezett kolloid rendszer, amikor gázban oszlatunk el folyadék részecskéket, jelen esetben levegőben vízmolekulákat. Igen, ez elég bizarul hangzik, de igazából egyszerű. Úgy kell elképzelni, hogy a levegő a tér, amiben a vízmolekulák egymásba akaszkodva bizonyos csoportokban vannak. Persze ezt részletezhetjük tovább, hiszen 1-500(esetleg 1000) nanométer nagyságúak ezek a vízcsoportok. Ezek nem vízcseppek, mivel azok ennél jóval nagyobbak. Lényegében ez az egyik különbség az esőcsepp és a köd között.
De vajon miért van az, hogy a hűvösebb időben alakul ki? Talán olyankor “vizesebb” a levegő?
Többek között igen, ám a valódi oka az energiában rejlik. A molekuláknak van egy adott energiaszintjük, mellyel egymást valamilyen mértékben taszítják. Ez a hőmérséklet növekedésével nő, tehát távolabb kerülnek egymástól, nem tudnak összekapcsolódni és kisebb lesz a sűrűségük is, ez az oka, hogy a meleg levegő felfelé száll. Ebből kiindulva, ha hidegebb van, kevesebb a molekulák energiája, kevesebb köztük a távolság és kapcsolatokat tudnak egymás között alakítani. Így visszatérve, valóban a levegő “vizesebb” is lesz, szebben mondva párásabb, hiszen valamennyi víz is képződik, mikor a hidrogének összefutnak az oxigénnel, illetve a vízmolekulák is szimpatikusabbnak találják egymást és kisebb csoportokba tömörülnek. Ezeket a csoportokat látjuk mi ködnek és azoknak az apró kis “cseppeknek”.
Miért nem felhő képződik, miért a föld közelében alakul ez ki?
A válasz egyszerű. Fent van egy melegebb légréteg, ahol ez a kondenzáció, azaz felhőképződés nem valósul meg, lent hidegebb légréteg van, ez nehezebb, mert sűrűbb és itt megvalósulhat a ködképződés.
A harmat is gyakran a köddel jár együtt, ám van, hogy csak egy hűvös hajnalt követ. Itt a levegő eléri a harmatpontot, amikor az aktuális hőmérsékleten telített. Ez elég bonyolultan hangozhat, de a lényege, hogy a levegő ezen a hőmérsékleten nem tud több vizet eltartani. Minél alacsonyabb a hőmérséklet, annál kevesebb vizet képes kicsapódás nélkül eltartani. A tárgyak általában lehűlnek és ez a telített, párás levegő bezsong, elpattan a cérna és cseppfolyós vizet ad le, amely a felületi feszültségéből fakadóan szép gömb alakú cseppek formájában beborítja a tereptárgyakat és növényeket.
A zúzmara a tél egyik legszebb jelensége és mivel már tudjuk mi a köd, nagyjából azt is, mi a zúzmara. Igazából a ködben levő vízmolekulák csoportja egy túlhűlt, fagyott tárgyhoz ér, és a lecsökkent energia szerkezeti változást idéz elő. Ezt szakszóval hidrogénhíd kötéseken keresztüli kristályrácsba rendeződésnek nevezik, de nem kell tőle hátast dobni, nagyon egyszerű. A vízmolekula 2db hidrogén és 1db oxigén kapcsolata és ezek a hidrogének más vízmolekulák hidrogénjével is kapcsolatban vannak. A jég esetében annyi a különbség, hogy rendezetten állnak, de semmi extra. Ez a kötés okozza, hogy a kis csoportok egymásra tapadva szép kristályok formájában díszítik a tájat.
És végül, de nem utolsó sorban, mi is az a “hóköd“? Furán is hangzik, meg akkor már miért nem sima köd?!
A képződésében van lényeges különbség. A hóban a víz szilárd formában van, valószínűleg nem mondtam újat és azt várnánk, hogy ez elolvad, majd elpárolog. Persze általában így is működik, de bizonyos hőmérséklet alatt a víz kihagyja a folyadék állapotot és egyből gáz formájában
disszociál, azaz kilép. Néhány molekula fogja magát és megválik a többiektől, próbál antiszockodni, ha úgy jobban tetszik. Ezt persze sokáig nem tudják folytatni, hiszen a hőmérséklet alacsony, nincs energia, könnyen telítődik a légkör és szerencsétlenségükre a többi levegőben lévő víz(gőz)molekula baráti közelségből összekapcsolódik velük. A séma ettől kezdve ugyan az, mint a ködnél.
Röviden és kicsit tudományosabban ennyi volt a köd, harmat, zúzmara és a hóköd. Remélem érthető volt és sikerült kicsit érdekesebben jellemeznem ezeket a szezonálisan megjelenő természeti jelenségeket.
Nyugodtan facebookon lehet kommentelni, vagy írni, ha esetleg valami egyéb témában szeretnétek hasonlót olvasni!:)
