A napokban tomboló, idehaza rekordokat döntő, októberi hőhullám közepette elég nehéz elképzelni, hogy ezelőtt 16 évvel, vagyis 2003. október 23-ról, 24-re virradóan kiadós havazás lassította, sőt bénította meg a forgalmat az ország egy részén. Bizonyára sokan emlékszünk még rá, aki pedig nem, illetve nem volt még lehetősége átélnie, számukra a leírásból adunk tájékoztatást, hogy hol és merre okozott komoly gondokat a havazás, a hóhelyzet, amire az autósok kevesen készültek fel.
A 2003-as év időjárási szélsőségekben kifejezetten gazdag évnek tudható be. Míg az év kezdetén, a téli időszakban hóviharok, hófúvások, ítéletidő sújtotta az országot, addig a nyári hónapokban tartós hőhullámok, nem tapasztalt forróság uralkodott, szárazsággal karöltve.
Az ősz azonban menetrend szerint megérkezett szeptember 1-jére. Bár kisebb felmelegedések még előfordultak szeptember közepe után, de 2003 októbere nem éppen a hosszan tartó vénasszonyok nyaráról maradt emlékezetes, noha a hónap első napjaiban az Ibéria partjainál örvénylő ciklon előoldalán átmeneti melegadvekció zajlott, emiatt október legelején 25-27 fok körüli, késő nyári meleg is előfordult.
A folytatásban viszont átalakult hamar a légköri helyzet. Az említett ciklon észak felé mozdult és bele olvadt az Észak-Atlanti teknőbe (alacsony nyomásba). A teknő az Atlanti óceán felett található anticiklonnal (M) alkotott közös áramlási rendszerében sarkvidéki eredetű hideg levegőt szállított Európa nyugati részeire. A már több középpontú ciklonrendszer peremhullámai a mediterrán térségben ciklongenezist eredményeztek. Az ehhez kapcsolódó frontrendszer hatására október 5 és 12 közötti 1 hétben gyakran fordult elő jelentős esőzés az ország területén.
Ezt követően október 12-én magas nyomás jutott főszerephez, ennek hatására száraz, eseménytelen napok köszöntöttek be újabb 1 hétig. Ez év októberében talán ez, az időszak felelt meg a vénasszonyok, immár hűvösebb nyarának, mivel reggelente, pára, ködfoltok képződtek, majd ezek lassú feloszlása után, több órás napsütés, de csak mérsékelt felmelegedés következett, délutánonként +11, +16 fok között alakult a hőmérséklet, míg a tartósan ködös régiókban +5 fok körül maradt. Éjszakánként ellenben több helyen fagypont köré, alá süllyedtek az értékek.
Október 20-án kezdődött el az az átalakulás, ami végül meghozta hozzánk az első télies fordulatot.
Nézzünk részleteiben:
Míg nálunk anticiklon alakította az időjárást a fentebb említett periódusban, mely feltartóztatta a ciklonokat, hogy befolyást gyakoroljanak a mi időjárásunkra, addig Kanada térségében, a Hudson-öböl környékén élénk ciklontevékenység zajlott, mely hullámai átszelve az óceánt, elértek minket is.
Hosszú utat megtéve az óceán felett, a Grönlandtól, Kelet-Ázsiáig húzódó anticiklonális öv alatt a kontinens nyugati partjai felé közeledett. Eközben Svalbard illetve a Jeges-tenger környezetében is ciklonok örvénylettek és az alacsony nyomású képződményeket, ez az anticiklonális öv választotta el egymástól. Láthatjuk a térképen ezt a folyamatot.
A messzi északon zajló ciklontevékenység fokozatosan délkelet felé, a Barents-tenger és a Fehér-tenger irányába összpontosult, miközben a Vizcayai-öböl térségét elérte az óceánon legördülő légörvény. Az anticiklonális híd áttörése révén, az észak felől közeledő hideg és a dél felől előre nyomuló meleg levegő keveredésének következményeként, a két légtömeg határán, egy hosszan elnyúló frontálzóna jött létre, ami északkelet-délnyugat mentén átszelte a kontinenst. Eleinte ennek a rendszernek az előoldalán enyhe, mediterrán levegő sodródott felénk, erős délnyugati széllel, kiadós esőkkel záporokkal. A hőmérséklet csúcsértéke október 21-én a délkeleti tájakon még elérte a 20 fok körüli tartományt.
A nagy kiterjedésű ciklonrendszer első hulláma tehát még jelentős esőzéseket produkált, majd átmeneti szünet után a Brit-szigetek felett egy újabb, külön álló ciklonmag jelent meg, aminek peremhulláma elérve a Földközi-tenger medencéjét, látható, hogy több középpontú mediterrán ciklont eredményezett.
Október 23-án délnyugat felől vastagodó felhőmező érte el hazánkat, és feltámadt az északi, északkeleti szél. Napközben az ünnepet rontó esemény még nem alakult ki, de zömmel felhős, borongós égre tekintettünk fel. Estétől ismételten intenzív csapadéktevékenység kezdődött, ami északkelet, kelet felé terjeszkedett. Az éjszaka első felében még inkább eső esett, majd az éjszaka második felében, a frontálzóna hátoldalán sarkvidéki eredetű hideg léghullámok érkezésének jóvoltából havazás váltotta fel észak, északnyugat felől az esőket egyre többfelé.
Éjszaka meglehetősen erős, időnként viharos északi, északkeleti szél mellett az észak-magyarországi hegyekben, majd síkvidéken is tekintélyes mennyiségű, tapadó hó hullott. A szél hajnalban mérséklődni kezdett, ezért a még lombkoronát viselő fákra tapadó hó, fakidőléseket is okozott helyenként, ezzel gátolva és veszélyeztetve a közúti közlekedést.
Sokfelé 5-15, sőt a hegyekben és Északnyugat-Magyarországon 20-30 cm körüli hóvastagságot mértek 24-én reggel.
Napközben csupán kevéssel emelkedett fagypont felé a csúcshőmérséklet az északi területeken, az Alföldön volt enyhébb az idő. Az ezt követő néhány reggel országos fagyokat, -5, -8 fok közötti értékeket hozott több helyen, csak délebbre volt ennél enyhébb az éjjel, ahol nem alakult ki tartósabb hóréteg.
A mellékelt képekért köszönet Csiszár Balázsnak, aki megörökítette a nevezetes napon a hófödte tájat Sopronban, mely október ezen időszakában nem számít megszokottnak, ahogyan idén, 2019-ben tomboló októberi nyár sem.
A hideg idő 2003.október végére véget ért elég gyors lefolyással, kinek örömére, kinek bánatára, elolvadt a korán érkezett hó, és novemberben beköszöntött a vénasszonyok nyara, ekkor a nyugat-északnyugat-európai ciklonok meleg áramlásában erőre kaptak a mediterrán légtömegek, november 1-jén az Alföldön 20 fok körül tetőztek a csúcsértékek és a hónap hátralevő része is enyhébb időt hozott a sokéves átlagnál, bár a ködös tájakon és időszakokban a talajon ebből nem sokat érzékeltünk. A szelesebb térben és időben a napsütés mellett még előfordultak 10-15 fok körüli értékek kora délutánonként, frontok pedig viszonylag ritkán érintették, vagy érték el a medencét és okoztak több-kevesebb csapadékot, hőmérséklet-csökkenést.
A korán jött téltámadás után a következő hullám csak Mikulás napján tette tiszteletét, mikor viharossá fokozódó északnyugati, északi széllel, visszaesett a hőmérséklet egy markáns hidegfront átvonulása mögött.
Összefoglalót készítette: Pap Áron -meteorológus-
Források: CFSR,
Fotók: Csiszár Balázs, origo.hu,
Borítókép: egerhirek.hu
