Az úgynevezett jéggolyók (igen, nagyon speciális név), melyek a Michigan-tóban minden évben, és olykor, pl. most a napokban is a finn tengerben (és akár máshol is) keletkeznek, egy viszonylag egyszerű módon képződnek.
A víz hőmérsékletének fagyáspont körül kell lennie, ami nyilván édesvíznél, ha eltekintünk a különböző benne oldott ionoktól, nagyjából 0 fok, sós vizek esetében a só koncentrációjától függően alacsonyabb érték, de ez nekünk nem lényeges. A vízben a fagyáspont környékén apró jégmagok képződnek, melyekre újabb vízmolekulák fagynak fel és a hullámzás, illetve a molekulák számára jelen helyzetben energetikailag legkedvezőbb helyzet teremti meg a golyó alakot.
Szóval, ha el akarjuk képzelni, a vízben egy adott hőmérsékleten néhány vízmolekula összekapcsolódik, ők a jégmag és szépen lassan a többi vízmolekula is beáll a sorba és egymásba kapaszkodnak hidrogén-híd kölcsönhatással.
Ez nem jöhet létre túl hideg vízben, hiszen gyorsabban fagy meg és a szokványos jég képeződik a felszínén, illetve a hullámzás is feltétele.

Risto Mattila/Cyclone of Rhodes

Kép:

https://www.facebook.com/316727588436072/posts/2342422495866561/