Az 1987-es tél, a “Nagy havazás” részletes leírása.
Az 1986/87-es magyarországi tél valószínűleg felejthetetlen marad azok számára, akik átélhették vagy mondhatni túlélték. Bizonyos, akkor már létező és emlékekkel bíró embertársainkban szörnyű rémálomként létezhet (vagy létezhetett) a mai napig, míg vannak akik élményként idézik fel azt a januári időszakot, melynek éppen 33 éves évfordulója közeleg. Szomorú, hiszen a fergeteges hóvihar áldozatokat is követelt és több sérültje is volt.
De nézzük az előzményeit meteorológiai szempontból: 1986 decembere elnézve a magassági térképeket (~1500 m) nem éppen télies képet festett. Mivel az 500 hPa-os nyomási szint (főizobárszint) magas légnyomású területet, anticiklont ábrázol, így biztosak lehetünk benne, hogy a leszálló légmozgások hatására ködpárna borította be a tájat. Emiatt a talajon nem érvényesült a magaslégkörben felettünk húzódó meleg levegő hatása, tehát az évszaknak megfelelő téli napok uralkodtak az alsó néhány 100 méteres szinteken a rétegfelhőzet alatt.
A hónap első fele nagyrészt ezzel a magas nyomással jellemezhető képet festette. Viszont jól látható, hogy Északkelet-Európában rendkívül hideg, fagyos légtömegek halmozódtak fel.
Ennek oka, hogy a Barents–tenger felől egy erőteljes anticiklon fűződött le és több középpontú magas nyomású zónát képzett Svalbard és a Skandináv-félsziget felett. Ennek peremén Északkelet-Európát a ciklonok hátoldalán észak felől arktikus eredetű léghullámok árasztották el.
Hozzánk ez a fagyhullám még nem jutott el ekkor, ám a magasban alacsonyabb hőmérsékletű levegő érkezett egy-egy hidegfront, érintőleges ciklon képében, melyek tőlünk északra vonultak.
Az első hidegbetörés mozzanata az 1986-os karácsony előtti héten kezdett kibontakozni. Ennek oka az Izland és az Északi-tenger környezetében örvénylő több középpontú ciklonrendszer peremén képződő újabb ciklonális hullám volt.
Egy mély, 970-975 hPa-os ciklonmag fejlődött ki az Északi-tenger felett, és ez a hatalmas teknő Északkelet-Európa felé mozgott tovább középpontjával. Frontrendszere december 19-én okozott nagy mennyiségű csapadékot hazánkban, mely eleinte eső, havas eső, később hózáporként érkezett.
Ezt követően az alacsony nyomású zóna északkelet-európai középponttal megrekedt, és hátoldalán folyamatossá vált, több hullámban a sarkvidéki eredetű levegő beáramlása a Kárpát-medencébe. A teknő déli peremén még egy mediterrán ciklon is kialakult, de az hazánkat nem befolyásolta. Hózáporok azonban többször is előfordultak.
Karácsony szenteste már nagyon hideg, zimankós légköri helyzet vette át a főszerepet, a magasban észak felől újabb hullámban érte el Európa belsejét a hideg. Nagyobb havazás nem fordult elő ekkor, de futó hózáporokról érkeztek jelentések.
Napközben is fagyok fordultak elő és éjjelente sokfelé -10, -15 fok alá süllyedt a hőmérő higanyszála.
A karácsonyi ünnepek után aztán engedett a fagy szorításából, átmenetileg nyugatiasra fordult az áramlással, mellyel az Atlanti-óceán felől érkező enyhe, váltakozó nedvességtartalmú léghullámok alakították a légköri helyzetet.
Míg mi a ciklonok előoldalán helyezkedtünk el, addig Észak-Európában ismét halmozódni kezdett a fagyos hideg. Oroszország északi, északkeleti vidékein -50 fok közelébe is csökkent a hőmérséklet, de nagy területen mértek -20, -40 fok között.
Az 1986-os évet enyhülő idővel zártuk, majd 1987 januárjában a hajdani újévben dél, délnyugat felé kezdett terjeszkedni az a jelentős mennyiségű hidegtömeg, mely elárasztotta végül Európa belsejét északkelet felől.
Látható, hogy január 2-án hatalmas hőmérsékleti kontraszt alakult ki Európa északkeleti és középső valamint délnyugati részei között.
Január 4-re virradóan egy hidegfront hatására már észak felől sarkvidéki eredetű levegő sodródott a medencébe, viharossá erősödött a szél. Érdemi csapadékkal egyelőre nem járt még ez a hidegleszakadás sem.
Kifejezetten kaotikus képet festett január első napjaiban a légköri felállás, hiszen hol blockingra, hol pedig zonális irányításra jellemző képet produkált. (Blockingnak nevezzük ha a nyugat-keleti légkörzés megszakad a kontinens felett, zonális irányítás= nyugat-keleti légkörzés)
Január 3-án egy anticiklonális híd alakult ki tőlünk nyugatra több ezer kilométeres kiterjedéssel. Ennek peremén érkezett 4-ére virradóan a hideg, majd ez a gerinc megtört.
Január 5-re virradóan már az óceán felől érkező újabb ciklon uralma alá kerültünk, azaz újra nyugatiasra térült ki az áramlás.
Január 6-ra ismét zárult a magas nyomású öv, miközben az óceán felől érkező enyhe levegőt szállító ciklon, úgymond a „hátára” vette a tőlünk északra felhalmozódott töménytelen mennyiségű arktikus légtömegeket.
Január 7-én újabb hideghullám érkezett és január 8-án így festett az európai helyzetkép a közel 1500 méteres magasság hőmérsékleti értékeit tekintve. Látható, hogy a hidegmag java északkelet-európai középponttal helyezkedett el, azaz bőséggel jutott utánpótlása a medencébe.
Január 9-én már kiszorultak az óceáni áramlatok teljesen Európa belseje felől, miközben a Norvég-tenger felett egy önálló sekély ciklonmag alakult ki a már ezt megelőző napokban. 9-én ez a ciklon északnyugat felől borította be az országot felhőzetével és tartós havazást okozott, ám a főműsornak ez még csak az „előjátéka” volt.
Ugyanis január 10-re távozott ez a csapadékmező, eseménytelen, amolyan „vihar előtti csend„ uralkodott a nap első felében. Közben a mediterrán térségben, a Földközi-tenger medencéjét az óceán felől elérte egy újabb légörvény, mely a hazánk meteorológiai történetébe magát beíró mediterrán ciklon előfutára volt.
Rendkívül gyorsan mélyülni kezdett, egyik kiváltó oka a magasban felerősödő futóáramlás volt, mely viharciklonok kialakulásában fontos tényező.
980 hPa-ig süllyedt a ciklonban a légnyomás.
Január 10-én a nap második felében délnyugat felől intenzív, ezúttal a fejlődő mediterrán ciklon csapadékzónája érte el Magyarországot. Egyre erősödő, országos havazás kezdődött, mely január 12-én este kezdett csak gyengülni és megszűnni.
A tartós, szinte folyamatos havazás hatására fennakadások kezdtek kialakulni.
Január 11-én tovább folytatódott a havazás, miközben az addig élénk, egyre erősödő keleties szél északira fordult és fokozatosan a ciklon hátoldalán előbb a Dunántúlon, később másutt is viharossá fokozódott.
Napközben gyors hőmérséklet-csökkenés indult meg ahogy a magasban észak felől zúdult országunkba a szibériai eredetű levegő északnyugat felől.
Január 12-én sem tágított az ítéletidő, immár katasztrófahelyzet alakult ki az országban, járhatatlanná váltak az utak, több települést elzárt a külvilágtól a hó. Méteres torlaszokat emelt a viharos, helyenként orkán erejű északi, északnyugati szél. A hőmérséklet tovább csökkent, napközben is csak -12, -17 fokot mutattak a hőmérők.
A nagy szélben ezt jóval hidegebbnek lehetett érezni. A havazás a késő délutáni, esti órákban szűnt meg délnyugat felől, azonban a szélvihar csak lassan csillapodott, mely továbbra is nehezítette az ország egyes részeinek kiszabadítását a hó fogságából.
A lehulló hó mennyisége 30-40 cm körül alakult nagy területen, viszont a szél által összehordott torlaszok magassága a 2-3 métert is elérte!
Ezt követően gyorsan enyhült a hideg, ám a hajnali órákban a derült tájakon eleinte -25 fok köré süllyedt a hőmérő higanyszála.
Összefoglalót készítette: Pap Áron -meteorológus-
Források: CFSR, wetterzentrale
