A listán több olyan telet lehetne felsorakoztatni, ami hasonlóan enyhe volt az elmúlt közel 120 évben, mint az idei eddig eltelt periódusa, most viszont csak 3 igazán enyhe telet emelnénk ki az elemzésben, melyre már többen emlékezhetünk is.
Ugorjunk vissza 2013/2014 telére elsőnek. Szinoptikájában és magas hőmérsékleti értékeiben is hasonló jegyeket hordozott, ahogyan az idei. Rendkívül erős viharciklon aktivitás jellemezte az észak-atlanti térségét, miközben Európában a tél nagy részében enyhe időjárás uralkodott, leszámítva január utolsó hetét, mikor ki tudott alakulni 7-10 napra egy téli intermezzo, fagyokkal, regionális havazásokkal. Ennek ellenére a tél középhőmérséklete +2.56 °C lett országos átlagban, ami 2,6 °C-al haladta meg az 1971-2000-es intervallum normáját.
A 2013/2014-es tél Magyarországon a 3. legenyhébb telet képviseli.
Ha már lentről építkezünk felfelé, akkor kicsi repüljünk az időben távolabbra, a 90-es évekbe. 1997/1998-as szezonban regisztrálták ugyanis 1901 óta a 2. legenyhébb telet, amit csak a 2006/2007-es tél tudott felülmúlni végül. Egy meglehetősen közös vonás ezekben a telekben: részben hó mentesek, illetve regionálisan alakultak ki átmeneti hótakarós napok, és gyakran dőltek meleg rekordok a fellépő, tartósabb, tavaszias hőhullámok hatására. Már csak alig 9 nap maradt a 2019/2020-as télből meteorológiai szempontból nézve (csillagászati értelemben idén március 20) ám egyelőre nem mutatkoznak olyan szinoptikus előjelek, amik komolyabb téltámadás lehetőségét vetnék fel. Mivel a tél végi és tavasz eleji időszakban fokozatosan növekszik a meridionális (észak-déli) áramlásra mutatkozó cirkulációs hajlam, ezért nagyobb esély nyílik kora – vagy késő tavaszi fagyok megjelenésére, egy-egy északi sarki hidegbetörés hatására.
Ennek kialakulási lehetősége a májusi fagyosszentekkel bezárólag bőven benne van a pakliban, azaz május végéig még előfordulhatnak olyan éjszakai fagyok, amik idővel már komoly veszélyeket jelenthetnek a virágzó gyümölcsfákra.
Azt, hogy megértsük az ilyen enyhe telek meteorológiai hátterét, több tényezőt kell definiálnunk és értelmeznünk.
Ahogy közeledik a téli félév az északi félteke sarkvidéki területei elkezdenek lehűlni, nagy mennyiségű hideg légtömeg halmozódik fel a sarkkörön belül, melynek oka, hogy az északi félteke a nap körüli keringése és a Föld tengelyferdesége okán elhajlik-> Ebből az következik, hogy 6 hónapos sötétség köszönt a sarkkörön belüli területekre, ezért hőenergia hiányában jelentősen le tud hűlni.
A 0 fokos képzeletbeli egyenlítő határán belül- amit ma már a számítógépes modellezések segítségével szemmel láthatóvá tudunk tenni- hullámoznak, meandereznek ezek a fagyos légtömegek, amit szaknyelven szólva Rossby-hullámoknak nevezünk a meteorológiában.
Fontos
megemlíteni egy másik főszereplőt ebből kifolyólag, mely a poláris örvényt
jelenti.
Ezek nem más mint a poláris térségek nagy skálájú ciklonális örvényei.
A troposzféra valamint a sztratoszféra örvényei különböznek egymástól. A troposzférikus cirkumpoláris örvény egész évben jelen van váltakozó intenzitással, erős nyugati szél jellemzi őket, ellenben a sztratoszférikus örvény a téli félévben bír kiemelt jelentőséggel, hiszen tavasszal felszámolódik fokozatosan.
A sztratoszférának az áramlását nyáron keleti, télen nyugati szelek alakítják az északi hemiszférán.
A sztratoszférikus poláris örvény a Föld sarkköreinél, a sztratoszféra alsó rétegében, a téli félévben alakul ki. Változó intenzitással fennáll, alacsony nyomású, az óramutató járásával ellentétes irányba (ciklonálisan) forgó légköri képződmény, amely egy nagy kiterjedésű alacsony légnyomású területet hoz létre a sarkkörök felett. Ezért van ott hidegebb. Másik értelemben a nagy meridionális hőmérsékleti gradiens által alakul ki a téli időszakban a magas szélességek sztratoszférájában. Elliptikus alakját a vertikálisan terjedő Rossby hullámok erőteljes voltjának köszönheti az északi hemiszférát nagy területen uraló, kiterjedt szárazföldek következtében.
Beszélhetünk erős és gyenge örvényről, ugyanis intenzitásuk változó mit szó esett róla.
Ha erős poláris örvény áll fenn, akkor a sark felett igencsak alacsony légnyomás a meghatározó, így a nyomáskülönbség kiegyenlítődéséhez a közepes szélességek felett jellemző magas légnyomású területek felől az alacsony nyomásközpontú pólus felé áramlik a levegő. Ebben az esetben Észak-Európában és az Egyesült Államok keleti felén enyhe téli idő a jellemző.
Gyenge poláris örvény esetében az északi-sark felett magasabb nyomás válik uralkodóvá. Emiatt a hideg légtömeg a sarkok felől az egyenlítő irányába áramlik, és a szubtrópusi területekről származó meleg légtömeg a hideg övezet felé. Tehát észak-déli irányú mozgás jön létre a sarkvidéki és szubtrópusi területek között. Ez pedig kemény téli idővel párosulhat, nagy havazásokat produkálhat Európában, Észak-Amerikában valamint Kelet-Ázsiában. Nagyon meleg nyár alakulhat ki a sarkkör térségében, míg a mérsékelt és szubtrópusi égövön jellemző hőhullámok elmaradhatnak, rövidebbnek, gyengébbnek mutatkozhatnak.
Erős örvény bal oldalon, gyenge örvény a jobb oldalon, látható a gyenge örvény esetén fellépő meanderezés, hullámzás
A 2019/2020-as télen rendkívül erősnek mutatkozott a poláris örvény, így a fentebb definiált fogalmak értelmében következtetni lehet arra, hogy miért is maradt el egyrészt a tél Európa túlnyomó részén.
A szinoptikus helyzet alapvető felállása a zonális (nyugat-keleti) áramlások mozgatórugója-> vagyis a pozitív (North Atlantic Oscillation) NAO-index illetve a rekordokat döntő Arctic Oscillation) AO-index. Az Észak–Atlanti Oszcilláció (NAO)és az Arktikus Oszcilláció (AO)egymással szoros kapcsolatban áll, mindkettő az északi és déli területek közötti légnyomás ingadozásának jellemzésére szolgál.
A NAO két fázisát különböztetjük meg a légköri akciócentrumok közötti nyomásdifferencia alapján: Pozitív NAO index az átlagosnál markánsabb szubtrópusi magas nyomású zónát jelent, továbbá az átlagosnál alacsonyabb nyomású izlandi teknőket, avagy markáns ciklontevékenységet az észak-atlanti tájakon. Ennek hatására enyhe, gyakran csapadékos téli periódus uralkodik az európai kontinens középső és északi részei felett, egymást követik a ciklonok és a hozzájuk kapcsolódó frontok. Dél-Európában ugyanakkor a szubtrópusi magas nyomású öv hatására száraz az idő, és előfordul, hogy Európa középső sőt keleti tájait is ez az anticiklonáris mező veszi uralma alá, ez vezet télen hideg légpárnás helyzet kialakulásához például. Ugyanakkor minél nagyobb a légnyomás gradiens a két akciócentrum között, annál erősebb a nyugati széljárás a kontinens belsejébe hatolva, mellyel az óceán felől enyhe, nedves légtömegek sodródnak a szárazföld belseje felé. Ellenben a negatív NAO index a két akciócentrum fejletlenségére utal, azaz gyenge az anticiklonalitás az Azori-szigetek környezetében és gyenge a ciklonalitás Izland térségében.
Ebből fakadóan a nyomáskülönbség értéke is alacsonyabb, ezért a zonális szelek mérsékeltebb formában vannak jelen és nagyobb nedvességtartalmú levegő áramlik a mediterrán területek felé.
A másik korrelációs együttható az AO, mely az északi félteke régiójában uralkodó légnyomás értékek periodikus fluktuációját határozza meg. Az AO három lényeges centrummal rendelkezik: a Biskayai-öböl, Izland és az Aleut-szigetek. Pozitív fázisában a sarkvidéki területen az átlagosnál alacsonyabb légnyomásértékek dominálnak, ezzel egy időben a mérsékelt övben magasabb nyomásértékek. Negatív fázisban ezzel ellentétesen gyengül a sarkvidéki terület alacsony nyomású jellege.
Amennyiben a leírtakat egymásra építjük, akkor jól érzékelhető, hogy ebben a szezonban minden fontos tényező együttállása is a tél ellen dolgozott itt Európában.
A tél hátralevő részében is maradni látszik az átlagostól enyhébb időjárás, egy-egy hidegfront által produkált lehűlés ellenére nem köszönt be tartósabb téli fordulat, sőt újabb hőhullámok léphetnek fel a nyugat, északnyugat-európai ciklonok előoldalán.
Összefoglalót készítette: Pap Áron -meteorológus-
Források: NOAA, wetterzentrale.hu
