Az év első viharvadászata. Képes beszámolónk!
Ahogy az elvárható, április végére kezdetét vette az idei zivatar szezon. Bár még távol állt a helyzet egy erősebb nyári zivataros naptól, így is szép kis záporok és zivatarok pattantak ki.
A modelleket elemezve kijelöltük, hogy nagyjából milyen útvonalon fogunk haladni szerdán, ahogy a front előterében, majd vonalán zivatarok pattannak ki. Utólag talán annyit elkönyvelhetünk, hogy a szervezés jó volt, de a modellek nem egészen.
A nap főhősei, azaz a „vadászok”: Paróczai Attila, Szilvási Tibi és én, alias Sütő Máté. Ugyanakkor a társaság a háttérben is nagy segítséget nyújtott, hiszen többen a cikkeikkel tájékoztatták az olvasókat, illetve Nagy és Erdős Lacik segítettek számunkra a koordinálásban.
Első megállónk az 52-es út mellett, Kecskeméttől kb. 25km-re történt, ahol egy fejlődő záport vártunk. Igazából nem sok érdekes volt benne, ám a mellettünk lévő kecskefarm nagyjából 200 kecskéje érdekes látvány volt.
Tovább indulva Solttól 15km-re egy alakuló és egy haldokló zápor kapott tőlünk pár perc figyelmet és indultunk is tovább nyugatnak.
Tovább indulva Solttól 15km-re egy alakuló és egy haldokló zápor kapott tőlünk pár perc figyelmet és indultunk is tovább nyugatnak.
A kontrasztok csodálatosak voltak.
Indulás után egy erősebb zápor is elkapott minket, avagy mi őt:
Tovább haladva Solt délnyugati szélén, az 53-as mellett álltunk meg szusszanni, kicsit átgondolni az élet nagy dolgait: miért fúj a szél, miért nem itt esik, vagy miért zöld a fű (a Kiskunságon kívül, ott nem:D).
A Paks irányában fejlődő zápor, ami később Izsák térségében már zivatarként élte rövid életét.
Rövid időn belül úgy döntöttünk Kalocsa térsége lesz az uticélunk és neki is vágtunk. Hamar beleértünk abba a záporba, amit Soltnál fotóztunk. A folyamatos friss képződésnek köszönhetően újabb cella alakult ki annak déli szélén, ezért egy kisebb felhőszakadásszerű záporos szakasz következett:
Kiérve a zuhéból igazán szép látvány fogadott minket:
Egy pár kilométert utaztatva magunkon, mondván még csak 250km-nél jártunk, Kalocsa határában vertünk sátrat. Egy random mellékúton álltunk le, persze a legjobb helyet választva. Miután lecuccoltunk, állvány, kamera stb., kellemetlen szag lepte el a helyet és nem, nem mi voltunk. Néhány méterre az árokban egy viszonylag kevés, mondhatni zérus életjelet mutató őz töltötte hosszúra sikerült pihenőjét. Persze nem ez volt a lényeg, hanem az a szép kis zivatar, akit filmezhettünk:
Ezzel egyidőben Erdős Laci Győrben kapott egy kis esőt és jégesőt, aminek legalább annyira örült, mint a növények:
A kitartó várakozásunkat egy Kaposvári zivatar kissé megbombázta negatív hangulattal, hiszen jóval erősebb volt, mint a mi térségünkben tevékenykedők. Szerencsére azt a cellát Keresztes Martin kollégánk kapta lencsevégre:
A kitartó várakozásunkat egy Kaposvári zivatar kissé megbombázta negatív hangulattal, hiszen jóval erősebb volt, mint a mi térségünkben tevékenykedők. Szerencsére azt a cellát Keresztes Martin kollégánk kapta lencsevégre:
Majd hazafelé vitt a 4 kerék, keresztül a Kiskunság homokbuckáin, át az Alföldön. Atival az utolsó kilométerekben egy szép naplementés szivárványos zivatar még hozzátett az úthoz.
Végülis 470km út, 11óra utazás és 12 elkapott zápor/zivatar lett az eredmény. Hatalmas élmény volt és izgalommal várjuk a következő helyzetet, amiben reméljük szintén sokan követtek majd minket!
