Félelmetes felhőzettel, gustnádóval robogtak a szupercellák hazánkon át! (Képek, videók)
Tegnap egy hidegfront és egy ciklon kettős hatása az év eddigi legjobb viharvadász helyzetét hozta össze, és ennek kapcsán a csapatból többen is vadászni indultunk. Ez a cikk az én (Máté) és feleségem (Szerena) fogásairól szól.
Baja környékét kitűzve célul, délután nekivágtunk a hosszú útnak. Nem kellett sokat várnunk, Bajától nyugatra a távolból a Pécs környékén tevékenykedő szupercellát leshettük meg, igaz halványan látszott csupán, majd egy rövid ideig forgást mutató szupercellás jellegű zivatar indult felénk, ami később besimult a rendszerbe. A képen egy újabb cella is feltűnik balról, ez a rövid ideig forgást mutató szupercella indult el Bajától közvetlenül nyugatra, de bekebelezte a rendszer.
Később a határ túloldalán kialakult egy nagyon erős, masszív cella, illetve mellette nyugatra egy gyengébb, nos ez lenne az, a már fentebb is említett szupercella.
Egy rövid bejelentkezés sosem árt:)
Nagy sietősen a szakadó eső okozta noszogatásra úgy döntöttünk elkapjuk Baja-Kiskunhalas-Soltvadkert-Kecskemét útvonalon azt a böszme szupercellát, amiről a további történet szólni fog.
A forgalom okozta idegbaj után, a városból kiérve megpillantottuk az óriást. Sajnos a helyzet ettol kezdve nem a fotózásnak kedvezett, hiszen rohanni kellett, szakadt az eső, fújt a szél és sötét volt, ami a kézből fotózásnak nem szíve vágya.
Szóval Baja határában megpillantottuk az óriást:
10km-t utazva szinte a falfelhő és peremfelhő alá keveredtünk, ahol egy gustnadót is filmeztünk, ami egy forgószél típus, hasonlót a tornádóra, ám nem úgy keletkezik.
A következő videón a szemfülesek kiszúrják a falfelhő alatt a gustnádóval küzdő porfelhőt, avagy a gustnádó keltette forgó port:
Majd gőzerővel elindultunk Kunfehértó irányába és néhány kilométerre a településtől megálltunk egy kis fotózásra. A vaku jól mutatja, mennyire zuhogott az eső:/
Egy néhány perces Kunfehértó határában sikerült kiérni az esőből és egy pár jobb minőségű fotót is lőni.
Majd Kiskunhalas felé indultunk, remélve, hogy Soltvadkertnél elé fogunk jutni, de sajnos a traktorosok úgy érezték, hogy a búzát a szupercellában a legjobb ponyva nélkül szállítani, így negyed óra káromkodást követően sikerült a szupercella közepébe kerülni és a legszebb részén nem tudtuk lefotózni 😂
Ugyanakkor a tető elemek, faágak repkedtek az autó elé, 2-szer is fa dőlt elénk az útra, amit épphogy ki bírtam kerülni, miközben a pillanatnyi idegességtől feltüzelve egyedüliként repesztettem, hátha utolérem a zivatart, ami sikerült is:)
Ilyen volt benne:
Később Izsáknál megálltunk néhány képet lőni a szakadó esőben, illetve tankolni sem ártott volna, ám a vihar a környéken szétverte az áramszolgáltatást, ígyhát imádkoztunk, hogy kibírja Kecskemétig:D
Egy rövid videó is készült a helyszínen:
Kecskeméthez érve az M5-ös autópálya melletti kúton benzin reményében megálltunk és ezt terveztük utolsó spot-nak, majd indulás haza. Ez félig be is jött, valóban itt fotóztuk utoljára a monstrumot és készítettünk róla egy hosszú videót, miként tombolt, de talán elragadtatta magát a hírnév és siker kapcsán, itt is levágta az áramot és kicsavart pár közúti lámpát, szóval üzemanyag továbbra sem volt, de lelkesen figyeltük, ahogy hurrikánhoz illő magabiztossággal szétveri a környéket és megszórja lecsapó villámokkal.
És lecsapott:
Majd megnyitott a Kecskeméti szabadtéri uszoda, ahova autóval is behajthat az ember 😀
Majd hazavágtattunk a tankolás után és még pont sikerült elcsípni Felgyőn a villámfotókért felelős rendszert:
Teljes szupercellás album a linken:
Teljes villámos album a linken:
Bár nem volt rövid az út, hiszen 400km-be fért bele, és talán a kelleténél fáradtabbak is voltunk, nagyon büszkén tértünk haza a fogást illetően, bár a helyzet okozta nehézségek és ebből fakadóan a képek minősége kissé elszomorított, mégis az év fogása volt eddig! Kedves feleségemnek, Szerenának pedig külön köszönet, amiért minden idegbajt eltűrt és kitartóan jött velem elázni ezen a hosszú délutánon!
Jó fényeket, szép fogást!❤
