Szupercellák tömege volt a Dunántúlon! (Képek)
Szombaton egy hidegfront hozott meglehetősen nyárra emlékeztető estét, éjszakát az országba, kiváltképp a nyugati területekre.
Elégséges hasznosítható energia állt rendelkezésre, továbbá nagyon magas volt a szélnyírás, tartós összeáramlási vonal is jelen volt, és a nedvesség is az optimális szinten mozgott…nos ez kellett ahhoz, hogy szupercellák, bow echosodó szupercellák és heves zivatarok érkezzenek nyugat, délnyugat felől.
A Metkép csapatából én (Máté) vágtam neki a helyzetnek, hiszen egy ilyen szitu még nyáron is aranyat ér egy viharvadásznak.
A helyzetben több rizikó is volt, bár leginkább az időponttól tartottam, hiszen késő éjszakába nyúló zivatarozást vártunk.
Már kora délutánt útnak indultam, hiszen Nagykanizsától néhány kilométerre délnyugatra tartottam, a horvát határhoz minél közelebb.
Este 8 óra után érkeztem a helyszínre, Nagykanizsától kb. 15km-re délnyugatra és egy csinos dombon fészkeltem le. Jó döntés volt, hiszen sorban érkeztek a szupercellák.
Az első viszonylag távol vonult el tőlem, olyan 20-25km-re lehetett, ám így is látszott a struktúra valamelyest, illetve halványan mammák is.
A 2. már hozzám jóval közelebb került, nagyjából 8-10km-re lehetett, bár sajnos pont ezen a szakaszon nem nagyon produkált villámokat. Ennek ellenére a struktúra kivehető talán, csak a rossz fények miatt kissé zajos lett a fotó.
Ezt követte a 3. “páciens”, aki gyakorlatilag szinte fölöttem fordult meg, bár kevés villámmal, de látványos volt így is, csak az előzőhöz hasonlóan, nem volt fény.
Ezt követően egy horvátországban “kinyílt”, bow echósodó szupercella érkezett és egyébként gyorsan vonult is a Balaton irányába. Ebben már volt villám bőven és sikerült is elkapni néhány szépet. Majd sprint következett.
Ennek a helyszínnek az volt a varázsa, hogy egy dombon állva gyönyörűen látszottak a távoli zivatarok körbe és valami elképesztő volt, mikor a közeli cella elforgott szinte fölöttem és meglehetősen viharos szelet hozott, ám az izgalmak eztán következtek számomra.
Elindultam keletebbre, hogy a vonal előtt maradjak. Az előbb említett bow’ elkapott Nagykanizsa határában, és valami elképesztő porviharral érkezett, mindenhol levelek és ágak hevertek és az esőtől szinte 0 volt a látótávolság. Ebből kiverekedtem magam és elindultam Vése felé, majd tőle keletre egy dombon álltam meg.
Azt hiszem ez a helyszín volt a fénypontja az estének! Egy újabb bow echós, kinyíló, már-már exszupercella ért el. Szemben egy 150-200m magas domb és én egy hasonló magas kopár dombon. Először erős délkeleti szél fújt, az állványt el is dobta a francba kamerástól…itt megállt bennem az ütő 😂. Majd közeledtével fordult a szél és mikor elkapott, az előzőnél is erősebb homokvihar, fatördelés és csapadék jutott. Az út úgy nézett ki, mint az avar a hegyekben a sok törött ágtól és levéltől.
Mellesleg a felhő pereme gyakorlatilag a fejem fölött 50méterrel jött, amikor a dombon álltam, erre az egyik képem jó bemutatást ad.
Majd elindultam haza, mert még 4 óra út állt előttem. Ám Döbrököz határában a Tolnai-dombság egy szimpatikus csúcsán megálltam, hiszen egy azóta újból hazánkba érkező szupercella már a Balatonnál volt és jó rálátásom volt. Gyönyörű távoli lecsapókat produkált és a telihold fényében szépen látszott a felhő.
Ekkor éjfél magasságában a radaron egy újabb szupercella tűnt fel a határon és Kaposvártól nyugatra vonult, így megvártam őt is és távolról kapott pár fotót a monstrum. Nagyon szép felhőzete volt távolról is.
Majd véglegesen hazaindultam. Nem volt pihentető az út, nagyjából 4órára kanyarodtam be a kapun, szóval igen…normális ember nem csinál ilyet 😀 750km utazás, 13óra viharvadászat. De sikerült 3 HP szupercellát, 2 bow echósodót és 2 távolit megfotózni!
A csapatnak, különösen Erdős Lacinak köszönöm a navigációs segítséget, sok terhet vett le rólam vezetés közben a viharhoz vezető úton:)
Az összes kép megtekinthető:
