Fél méter hó a Bükkben! Képek, videók!
Január 24-én este mediterrán ciklon érte el a déli területeket, melynek köszönhetően hétfőre virradóra sokfelé alakult ki változó vastagságú hóréteg. A Bükkben néhol a fél métert is elérte a hó vastagsága.
Hóvihar, hajnali virrasztás délkeleten!
A helyzettől bezsongva már előző éjszaka sem aludtam, így külön jót tett a vasárnap éjjel-hétfő hajnal virrasztása is, hogy meglessem a Dél-Alföldet elérő havazást, ami hajnal 2 körül már egyre inkább hóvihar hangulatú volt a viharos szél és nagy intenzitású havazás miatt.
Egy kis autózás, videózás és egy mérés után megbizonyosodtam arról, hogy még a ciklon kissé váratlan keletebbi pályája ellenére is az előrejelzésünkben hozzánk várt 7-15cm-ből 10cm hullott.
Út a Bükkbe!
Ezt követően testvéremmel és apummal nekivágtunk már hajnalban a bükki útnak, ami nagyjából 250km tőlünk. Az utak sokfelé latyakosak voltak és a Jászságtól kezdve végig szakadt a hó is. Ami érdekes volt, ugyanakkor nem maradt magyarázat nélkül, hogy míg a Jászságban és Eger környezetében lepel-5cm hó volt, Egerben és egészen a Bükk lábáig semmi. Nos, ezt hívják szívásnak, vagy szakmaian főn hátasnak, ugyanis az északias szél a hegy déli lábánál felmelegítette a terepet.
Egy kis szusszanás után elindultunk a Bükkbe Felsőtárkánytól. Az utak eleinte még könnyen járhatóak voltak, de a magasabb részeken, illetve egyre inkább a hegység belső területein csúszós, havas utakkal találkozzunk. Öcsémnek kiváló tanuló pénz volt a hóban való vezetés elsajátítására. 😀
Kidőlt fák, csúszós utak, Bánkút!
Ahogy azt az alcím is sugallja, itt valami apró problémába ütköztünk, amit egészen jól megoldottunk. A nagy mennyiségű hó az alsóbb részeken tapadt a fákra, így ott többfelé fák és ágak dőltek az utakra, amiket javarészt már a közútkezelők eltakarítottak, nem úgy, mint a havat és a jeget.
Bánkút felé felkanyarodva ugyan el volt kotorva a fél út, de így is jeges, havas volt, ami 2 kerék meghajtással azon az emelkedős 13km-en cseppet sem egyszerű. Ahogy haladtunk felfelé, a fákon lévő hó úgy csökkent, a zúzmara váltotta le, ellenben a talajon rohamosan hízott a vastagsága. Nagyjából félúton, már a szalagkorláttal megegyező magasságú hófalak voltak az út jobb és bal oldalán, ami igazán nagy élmény volt, mert már régóta nem volt hazánkban ilyen nagy hó.
Hólapátolás, szakadó hó Bánkúton!
Fent a csúcson szakadt a hó, a szél mérsékelt és -3 fok volt. Nagy örömmel szolgált lapáttal kiásni a parkolót, miután a hókotrós úgy gondolta, sokkal jobb oda dúrni az útról, mint onnét is elhordani.
Bár a logikát nem értettem, őszinte leszek: élveztem a lapátolást, mert már évek óta nem volt rá szükség felénk. Lassan kezdett múló emlékké szelídülni az a vidám érzés, hogy hó van és lapátolhatom.
A lapáttal való romantikámon túljutva egy rövid terepszemle után nagyjából 30-35cm közötti hóréteget mértünk a parkoló körül, és 40-et valamivel lentebb.
Fél méteres hó, felhőbe bújt csúcsok!
Túránk a Szilvásvárad felé vezető ösvényen indult, ahol a kezdeti szakaszokon én lehettem a szerencsés, aki a szűz havat feltöri. Ez annyira romantikusan hangzik, de higgyék el, fel a kapaszkodón, fél méter hóban az ember mobilizált kazánként olvasztja a hegyet. 😀
Amint azt a képek is mutatják, havazott közben, bár főleg kisebb pelyhes volt, mégis csodaszép, miközben a felhők lassan paplanként térítették be a Bükk magasabb csúcsait. A völgyekben lélegzetvisszafojtott csend uralkodott. Az erdészek és vadászok házai között a kedvenc völgyünkben valahogy sikerült teljesen megfeledkezni a mindennapokról. Számomra talán ez a rész az ország legcsodásabbika, ahol csak úgy elveszhet az ember egy pár órára.
Hókotró traktor és a hófalak!
No, de a mély szentimentalizmust magunk mögött hagyva végre útra leltünk, bár kevésbé nagy örömünkre egy traktoros is dolgozott rajta, aki morcos fejjel (ránézésre minket is elkotort volna) készítette elő az utat. A tisztább úton sétálva sokfelé derékig erő hófalak vettek körül, amik persze némi optikai csalódás következtében voltak ekkorák, de ezt próbáltuk nem figyelembe venni. Utunk egy fontos elágazásig tartott, ami a különböző túraútvonalak metszete. Teljes album itt. (Nem szükséges a 10.-es matematika tudásunkat feleleveníteni a metszetekkel kapcsolatos képletekhez.)
Szakadó hó tört ránk!
Visszafelé szürkeség borult a hegyekre és nagy pelyhekben sűrűn havazott. Egy óra alatt 4-5 centivel gazdagodott a hóréteg. A völgyben az ezt megelőző ködös képhez képest, valami egészen mást kaptunk. Vattacukrok lepték el a fenyőket és a magányos fákat és úgy éreztük ez a sok hó és pihe elnyel minden hangot. Csak szakadt és szakadt, hízlalva a már amúgy is vastag fehérséget.
Lillafüredi naplemente!
Bánkútra visszaérve a hó egy pillanat alatt elállt, de nem is zavart, hiszen mi is útnak eredtünk. Bár nem volt hosszú a megállóig, ugyanis Lillafüreden még elcsíptük a naplementét és a kék óra kezdetét. Fantasztikus látvány volt a fehér fák, felhős hegyek és a nap egy falatnyi fényének játékában a Hámori-tó. (Teljes naplementés album itt elérhető.)
Boszorkány seprű keresi gazdáját!
Apropó, Lillafüreden találtunk egy filmbeli ikonikus eszközre megszólalásig hasonlító járművet. Rendszam nem volt, így ott hagytuk. Akinek szüksége van rá, megtalálja a hídnál! 😀
“Hóvadászok”: Máté, Dávid, Apu
Képek, videók: Máté, Metkép csapata
