Éghajlatváltozás: végjáték?!
Úgy tűnik, hogy lassan elérjük azt a pontot, ahonnan már nincs visszaút, az éghajlatváltozás külső behatások nélkül is öngerjesztő folyamattá válik.
A hónap elején futótűzként terjedt el a médiában, hogy két, egymást követő napon is megdőlt a globális hőmérséklet maximuma. Ami különösen rossz hír, hogy jelentősen nagyobb értékeket mértek, mint az eddigi csúcshőmérséklet volt (a 2016-os 16,80 °C-os maximumot először július 3-án egy 16,88 °C-os érték döntötte meg, majd július 4-én 17,03 °C lett az új rekord) valamint az sem ad okot az örömre, hogy a nyár további részében még számíthatunk rekorddöntésre.
A tengeri jégtakaró kiterjedése is közel rekordalacsony, ami tovább növeli a bolygó hőelnyelését, amivel katalizálja a melegedést.
A kanadai erdőtüzek is erős figyelmeztetésül kell szolgáljanak, az ott tapasztalt hőség és aszály kombinációja igen veszélyes az élővilágra. A fokozódó melegben kialakult erdőtüzek tovább növelték a terület hőmérsékletét, ami miatt még kisebb volt az esély arra, hogy enyhülést jelentő csapadék hulljon, hatalmas területek égtek le.
A Föld melegedésének relative lassú tempójára most rásegít az El Nino jelenség is, ami még csak most kezdett el kifejlődni, azonban hatása gyorsan növekszik.
Természetesen a hőmérséklet emelkedése nem mindenhol egyformán tapasztalható, de egyre közeledünk a kritikusnak tekintett 1,5°C felé, aminek átlépésével eddig ismeretlen vizekre evezünk.
Forrás: WMO
