Felhőatlasz

Cirrus (Ci): Magyarán pehelyfelhő. Apró jégkristályokból állnak, melyek meglehetősen ritkulva helyezkednek el, ez adja átlátszó jellegüket így legfeljebb szűrni tudják a napsütést, de eltakarni nem. Szerkezetük rostos, fonalas, csapadékot nem adnak.

Cirrocumulus (Cc) Gomolyos szerkezetű, gyakran bárányfelhőként is emlegetik.
Apró, szemcsés fodorszerű elemekből áll, mely vékony, fehér, felhőréteget, felhőlepelként jelenik meg Cirussal, vagy Cirrustratussal, esetenként mindkettővel, sőt ezen felhők átalakulásával is keletkezhet.
Fizikális összetételét tekintve jégkristályok alkotják, csapadék nem hull belőle

Cirrostratus (Cs) Rostos, fonalas és sima szerkezetű is lehet és nem ritkán halojelenség is megfigyelhető esetükben.
Ezt a jelenséget a jégkristályokon való fény megtörése idézi elő. Szűri a napsütést, de meglehetősen vékony és áttetsző valamint
nem figyelhetőek meg rajta szabályos elrendeződésű elemek. Jégkristályok alkotják. Olykor összetéveszthető az altostratussal.

Altostratus (As) Középszintű lepel- vagy rétegfelhő, mely részben vagy teljes egészében borítja az eget, tehát takarhatja, homályosíthatja a Napot vagy a Holdat. Szürkés, kékes színű, rostos, sima, réteges lehet. Függőleges kiterjedése pár ezer méter is elérheti. Felül jégkristályokból áll, a középső részén hópelyhek, túlhűlt vízcseppek is találhatóak, míg alsó része nagyobb és túlhűlt vízcseppeket tartalmaz. Csapadék előfordulhat belőle, ami tartósabb eső, havazás formájában nyilvánulhat meg. Vastagodó cirrostratus és vékonyodó nimbostratusból is keletkezhet.

Altocumulus (Ac)  Összetételét tekintve      általában apró vízcseppekből állnak, ám az alacsonyabb hőmérséklet esetén jégkristályok is alkothatják. Színe fehéres vagy szürkés is lehet, illetve fehéres és szürkés árnyalatokkal kombinált. Kinézetét tekintve lehet párnás, hengeres, látszatra tépett, egymástól elkülönülő, esetenként össze is olvadhatnak. Csapadék nem hullik belőle. Bizonyos esetekben átalakulhat altostratus felhőzetté, vagy stratocumulus felszakadozásával és a cumulusok felső részének szétterülése révén.

Cumulus (Cu) Fizikai összetételét tekintve főként vízcseppekből áll,de lényegesen 0°C alatt jégkristályok  képződhetnek benne. Alakzatuk dombszerű, egymástól külön álló módon szóródnak, konvekció, kellő labilitás esetén tornyosulás figyelhető meg szerkezetében. Nyáron mikor erőteljes a besugárzás, vagyis a Nap melegíti a talajfelszínt, mely egyrészt formájánál, másrészt minőségénél fogva nem egyenletesen melegszik, így ott ahol jobban melegszik létrejön az intenzív feláramlás, és elérve a kondenzációs szintet kialakul a gomolyfelhő. Kellő nedvesség és instabil rétegződés hiányában azonban nem fejlődnek tovább, ezért nevezik ilyenkor szép idő felhőknek is őket. Ha van kellő labilitás valamint nedvesség a légkörbe, akkor zivatarfelhővé (cumulonimbus) alakul és csapadék hullik belőle. Színük alapja szürke, tetejük fehér.

Stratocumulus (Sc) Fizikai szerkezetét vizsgálva, vízcseppekből  áll, sőt esőcseppek , hópelyhek, jégkristályok is megtalálhatóak benne, de utóbbi elenyésző mennyiségben. Színe szürkés és fehér felhőréteget képez, párnás, hengeres, hullámos elemekkel viszont rostos jelleg nem fordul elő esetében. Szakadozott, ám zárt felhőtakarót is képezhet. Csapadékot adhat, vegyes halmazállapotban. Kialakulhat stratus, altocumulus, cumulus, cumulonimbusból.

Stratus (St) Avagy rétegfelhő. Apró vízcseppekből alacsony hőmérsékleten jégkristályok alkotják. Szürkés színű, felhőalap egyenletes, máskor tépett, szakadozott jellegű. Esetenként elvékonyodhat és ilyenkor átlátszik rajta a Napkorong.  Csapadék hullhat belőle, általában szitálás, hószállingózás, hódara, fagyos körülménynek között jégtű. Létrejöttét elősegítheti a köd magasba emelkedése, de kialakulhat stratocumulusból ha a felhőalap lesüllyed, illetve nimbostratus, altostratus, cumulonimbus, cumulus alatt.

Nimbostratus (Ns) Esőrétegfelhő. Fizikális szerkezetét tekintve tartalmaz vízcseppeket, hópelyheket, jégkristályokat. Színét tekintve szürkés, sötét, vastag felhőréteget képez. Ennek köszönhetően a Napot vagy a Holdat teljesen eltakarja,  tartós csapadékhullást eredményez, mely eléri a talajt. Halmazállapota a csapadéknak vegyes, egyaránt hullhat belőle folyékon
y illetve szilárd halmazállapotú csapadék, azaz eső vagy hó és ennek kevert változata. Gyakran az altostratus réteg megvastagodásával keletkezik, de egyéb felhőfajtából is létrejöhet, ilyen például a stratocumulus, altocumulus, cumulonimbus szétterülése révén.

Cumulonimbus (Cb) Magyar nevén zivatarfelhő. Zömmel vízcseppekből, sőt nagy méretű esőcseppekből és magasabb szintjein jégkristályokból áll. Megtalálható még benne hópehely, graupel, illetve nagyobb átmérőjű jégszemek is, amiket a heves feláramlás a magasban tart és ennek hatására sajnos a jégszemek átmérője a dió, sőt tojás nagyságot is elérhetik szélső esetben. 

Vertikális kiterjedése elérheti a 8-10 ezer métert. A felhőalap sötét, teteje szétterülhet, melyet üllőnek nevezünk. Elektromos aktivitás csak Cumulonimbus-ban jöhet létre és gyakran feltűnő csapadéksáv látható a felhőalapból.
Többnyire cumulus congestus fejlődési előzménye.

Cirrus fibratus (Ci fib) Első főtípus. Szálas fátyolfelhő, egymástól külön álló fátyolsávok jellemzik. Csapadékot nem ad, viszont melegfrontok előhírnöke is lehet és bármelyik évszakban találkozhatunk velük.

Cirrus spissatus (Cu spi) Második főtípus. A Cirrus fibratus megvastagodott változata. Gyakran melegfrontok előtt figyelhetőek meg, ám létrejöhet a zivatarfelhők felső részéből, üllőmaradványaikból. Halójelenség többször megfigyelhető ezen felhők esetében is.

Cirrus floccus (Ci flo) Harmadik főtípus. Pamacsos fátyolfelhő mely  bolyhos, kisebb pamacsokat alkot ,melyek hullósávokként láthatóak. Határozott gomolyos jelleg nem észlelhető és ritkábban fordul elő.

Cirrus uncinus (Ci unc) Negyedik főtípus.  Kampós fátyolfelhő. A felhők szálakká való széttagolását a felső troposzférában kialakuló erőteljes szélnyírás alakítja ki. Szintén felvonulhat melegfrontok előtt, esetenként hidegfrontok után is észlelhető, halójelenséggel párosulhat.

Cirrus intortus (Ci in) Összekuszálódott fátyolfelhő. A fátyolfelhők első altípusa. Megjelenését figyelve összekuszált szálakat észlelhetünk, melyek elrendeződése szabálytalan. Ennek oka a magaslégkörben uralkodó erős légáramlás.

Cirrus vertebratus (Ci ver) A fátyolfelhők második altípusa. Rostos fátyolfelhő. Kinézete egy hal szálkás csontvázára emlékeztethet minket. Középső része vastagabb, ami a gerincét képezi,  melyből két oldalra vékony szálak ágaznak. Meglehetősen gyakori,  rendkívül erőteljes magaslégköri áramlást jelez.

Cirrus undulatus (Ci un) A fátyolfelhők harmadik altípusa. Hullámos fátyolfelhő. Magashegységek felett valamint zivatarok hullámzó áramlásában alakul ki.

Cirrus radiatus (Ci rad) A fátyolfelhők negyedik altípusa. Sávokba rendeződött fátyolfelhő. A felhők a horizont egy bizonyos irányába tartva sávokat alkotnak.

Cirrus virga (Ci vir). Járulékos alakzata a fátyolfelhőkek mely jelentése szerint fátyolfelhő csapadéksávval. Fizikális szerkezetét tekintve jég alkotja, csapadékot nem ad, és  kissé nehezen megkülönböztethető a fátyolfelhőtől.  Sokféle légköri helyzetben kialakulhat, de nem túlzotta gyakori.

Cirrocumulus floccus (Ci flo)A gomolyos fátyolfelhők első fő típusa. Pamacsos, gomolyos fátyolfelhő. Igencsak gyakorta jelenik meg önállóan. Kiváltképp hidegfrontok előtt látható, instabil  légrétegződésre és nagy nedvességtartalomra utal a magaslégkörben. Kialakulhat Cirrus felhőzetből.

Cirrocumulus castellanus (Ci cas) A gomolyos fátyolfelhők második fő típusa. Gomolypamacsok, kis tornyocskák figyelhetők meg rajta. Magaslégköri instabilitásra utal a jelenléte, zivatarokhoz, hidegfrontokhoz kapcsolódik.

Cirrocumulus undulatus (Ci un) A gomolyos fátyolfelhők egyik altípusa. Hullámos, gomolyos fátyolfelhő. Hullámokba rendeződve képződnek a kisebb gomolyok, éppen ezért sorolhatjuk ebbe a típusba.

Cirrostratus fibratus (Cs fib) A réteges fátyolfelhők első fő típusa, szálas megjelenésű,
azonban a megegyező nevű Cirrus-szal ellentétben az égbolt
jelentős részét lefedő vékony, áttetsző réteget alkot.
Leggyakrabban közeledő melegfront előtt észlelhető, időjárás-változás előhírnöke.

Cirrostratus nebulosus (Cs neb) A réteges fátyolfelhők második fő típusa. Ködszerű réteges fátyolfelhő.  Teljesen homogén megjelenésű, és összefüggő rétegként látható az égbolton. Melegfrontok előtt gyakori. Észlelhető esetében halójelenség, mely fokozatosan vastagodó felhőzet mellett hosszú ideig látszódhat.

Cirrostratus undulatus (Cs un) A réteges fátyolfelhők egyik altípusa.  Hullámos, réteges fátyolfelhő. Megjelenése főleg magashegységek környékén gyakoribb, de erőteljes magassági áramlások révén máshol is kialakulhat.

Altocumulus lenticularis (Ac len) Lencseszerű középmagas gomolyfelhő.  Második fő fajtája a középmagas gomolyfelhőknek.  Előfordulási gyakoriságukat tekintve zömmel hegyek környezetében alakul ki. Ilyenkor  az erős talaj közeli szelek a hegyeket elérve kénytelenek eltérülni, és a hegygerincen átbukva megzavarják a magasabb szintek áramlási rendszerét is. Ennek következtében a hegy széllel átellenes oldalán hullámzó áramlás alakul ki, melyben lencseszerű, élesen körülhatárolt Altocumulus sávok jelenhetek meg és fehér vagy szürke színűek, utóbbinál fehér szegélyekkel.

Altocumulus castellanus (Ac cas) Tornyos középmagas gomolyfelhő.  Hasonlít a bárányfelhőre, de a felhőalapokon mindig láthatók felfelé növekvő tornyok. A középszint instabilitásra utal, nyáron gyakran konvektív események  előhírnöke.

Altocumulus translucidus (Ac tr) Fényáteresztő középmagas gomolyfelhő. A középszintű gomolyok egyik altípusa, mely mindig fehéres színű, vékony, és még  a legvastagabb része is átengedi a Nap fényét. Megjelenése sokféle lehet. Fontos kiemelni ha a Nap vagy a Hold közelében helyezkedik el, akkor az égitest körül színes gyűrűk, foltok jelenhetnek meg rajta, ezért  irizáló felhőknek is nevezik. Csapadékot nem ad.

Altocumulus opacus (Ac op) Átlátszatlan középmagas gomolyfelhő. A középszintű gomolyok egy másik altípusa, mely nem engedi át a Nap fényét, ezért alapja mindig szürke színű. Előfordulhat önállóan, de az égboltot akár teljes egészében lefedő rétegként is. Csapadék hullhat belőle.

Altocumulus perlicidus (Ac pe) Szaggatott középmagas gomolyfelhő.  A középszintű gomolyfelhők egy következő altípusa, mely az égbolt nagy részét lefedi, azonban megjelenése mindig szaggatott. A felhőlyukakban jól látható az égbolt. Leginkább határozott áramlás esetén, hidegfrontok mögött képződik. Ritkán hullámos megjelenést mutathat.

Altocumulus radiratus (Ac rad) Sávokba rendeződött középmagas gomolyfelhő.  A középszintű gomolyok azon altípusa, mely a horizont egy bizonyos irányába tartó sávokba rendeződik. Megjelenése igen változatos. Csapadék nem hullik belőle.

Altocumulus undulatus (Ac un) Hullámos középmagas gomolyfelhő. Hullámokba rendeződött középszintű gomolyokat jelent. Hullámzó áramlásban, de helyi hatások által is formálódhat.  Kialakulhat lenticularis felhőknél a hegységek mögött fellépő hullámzó áramlásban, valamint
az egyéb fő és altípusoknál helyi hatások által is. Csapadékot nem hullik belőle. Ha a felhő vékony és a Nap vagy a Hold közelében helyezkedik el,  látványos színjelenséggel azaz irizációval párosul.

Altocumulus laconosus (Ac la) Feldarabolódott középmagas gomolyfelhő. A középszintű gomolyfelhők egyik altípusa, amely jellemzően elvékonyodó, széteső gomolyfelhőzet réteg maradványaként látható. A felhőzet lapos, fehéres színű, az égitestek átlátszanak rajta. Nagyobb csoportokban jelenik meg, de a nagyobb felhőzetükön belül is vannak repedések, amelyek tovább darabolják a felhőpamacsokat, szögletes darabokra szakadnak.

Altocumulus cumulonimboginitus (Ac cbgen) Gomolyos szerkezetű zivatarfelhőből kialakuló középmagas gomolyfelhő.  Zivatarfelhők, gomolyfelhők szétesésével jön létre. Főként az esti, késő délutáni órákban látható inkább, mire lecsengenek a délutáni záporok, zivatarok. Gyenge csapadékhullás még előfordulhat belőle, de nagy mennyiség már nem.

Altocumulus virga (Ac vir) Középmagas gomolyfelhő csapadéksávval, mely bármilyen időjárási helyzetben kialakulhat. A középmagas gomolyfelhők egy járulékos fajtája. A csapadéksáv színe fehéres, ritkán éri el a felszínt, hószállingózást, kisebb szitálásokat okozhat.

Altocumulus mamma (Ac mam) Középmagas gomolyfelhő felhődudorokkal, mely a középmagasgomolyfelhők egy járulékos fajtája, a középszint instabil légrétegződésre utal. Opacus rétegen jelenhet meg, kisebb-nagyobb felhődudorokkal párosulva.

Altostratus undulatus (As un) Hullámos szerkezetű középmagas rétegfelhő. Ebben az esetben határozott és jól kivehető hullámokat láthatunk.

Altostratus translucidus (As tr) Fényáteresztő középmagas rétegfelhő. Jellegzetessége, hogy átsejlik rajta a Nap – vagy Holdkorong. Melegfront előhírnöke, mely létrejöhet Cirrostratus megvastagodásával vagy Nimbostratus elvékonyodásával.

Altostratus opacus (As op) Átlátszatlan középmagas rétegfelhő. Vastagabb Altostratus, mely teljesen eltakarja a Napot, vagy a Holdat, tehát a translucidussal ellentétben, nincs fényáteresztő képessége.

Altostratus radiatus (As ra) Széles, párhuzamos szalagokba rendeződő, sávos elrendeződést mutató Altostratus réteg.

Cumulus humilis (Cu hum) A gomolyfelhők első főtípusa. Gyakran láthatóak, mely az erősebb napsütés hatására szinte az év bármely időszakában elfordulhat, ám többnyire a tavaszi hónapoktól őszig látható.
Száraz légkör esetén önmagában is kialakulhat, de leginkább a másik két főtípussal leginkább Cumulus mediocris-szel együtt jelenik meg. Jellegzetessége, hogy a felhő teteje hamar szétfoszlik, ellaposodik, határozott gomolyos jelleg legfeljebb rövid ideig látható rajta. Csapadék nem hullik belőle.

Cumulus mediocris (Cu med)  Közepesen fejlett gomolyfelhő, mely a gomolyfelhők második fő típusa. A Cumulus humilisek továbbfejlődésével jön létre az erőteljes besugárzás hatására. Általában nem fejlődik tovább, ezért a szép idő felhő elnevezéssel illethetik. Hidegfrontok mögött az instabil légállapot hatására bármely évszakban kialakulhat. Érdemi csapadék nem hullik belőle, legfeljebb gyenge zápor, télen hózápor.

Cumulus congestus (Cu con) Tornyos gomolyfelhő. A gomolyfelhők harmadik főtípusa. A Cumulus mediocris továbbfejlődésével keletkezik, meglehetősen nagy légköri labilitás és nedvesség esetén. Zivatarfelhők előhírnöke. A nagy vertikális kiterjedése miatti példányokat már nehéz megkülönböztetni a csupasz zivatarfelhőktől.  Intenzívebb csapadékhullást eredményezhet.

Cumulus fractus (Cu fra) Tépett gomolyfelhő, a gomolyfelhők negyedik főtípusa. Zömmel zivatarfelhőkhöz kapcsolódik, azonban önállóan is megjelenhet alacsonyabb alappal. Nagy nedvességtartalmú levegőben, a csapadéksáv környezetében számíthatunk a megjelenésére. Létrejöhet a ködfelhőzet, azaz Stratus fractus felhőzetének gomolyosodása révén.

Cumulus pileus (Cu Pil) Gomolyfelhő felhősapkával. A gomolyfelhők egy járulékos alakzata, amely a gomolyfelhő csúcsán jelenik meg, amikor azok zárórétegbe (környezeténél stabilisabb légállapotú terület) ütköznek. Intenzív feláramlások esetén a gomolyfelhőzet tovább emelkedhet és ilyenkor megszűnik rövidesen a jelenség. Erős záróréteg esetén a felhősapkából maradványfelhőzet alakulhat ki, hiszen ilyenkor a gomolyfelhőzet ellaposodik.

Cumulus velum (Cu vel) Gomolyfelhő felhőgallérral. A gomolyfelhők egy járulékos felhőformája, mely megjelenésében hasonló a pileus felhősapkához. Önállóan alakul ki a gomolyok oldalán vagy azok felett, viszont nem a fejlődő gomolytornyok tetején. A feláramlás által szállított nedvesség csapódik ki a légkörben található záróréteget elérve. Általában hamar elérik a tornyosuló gomolyok, ezért többnyire csak rövid ideig látható felhőforma.

Cumulus pannus (Cu pan) Gomolyfelhő felhőfoszlányokkal. A gomolyfelhők egy járulékos felhőformája, mely a felhőzet alján jelenik meg. Általában a gomolyok alapjánál kissé lentebb keletkező felhőképződmény, mely lehet tömör sőt foszlányos megjelenésű. Zömében
rövid ideig látható, de megjelenése bizony szupercellák előhírnöke is lehet, A felhőforma alatt általában száraz idő a jellemző,
vagy csak gyenge, mérsékelt intenzitású csapadék hullik.

Cumulus virga (Cu vir) Gomolyfelhő talajt el nem érő csapadéksávval. A gomolyfelhők járulékos alakzata, jól látható csapadéksávval, amely nem éri el a felszínt. A csapadéksáv színe általában szürke, hózáporok esetén fehéres.  Szárazabb légrétegződés esetén gyakoribb, elsősorban akkor, mikor a felhőből hulló csapadék elpárolog mielőtt elérné a talajfelszínt.

Cumulus praecipitatio (Cu pra) Gomolyfelhő talajt elérő csapadéksávval. Fejlett gomolyfelhők egy járulékos képződménye, mely az előzővel ellentétben talajt elérő csapadéksávot jelent. Leggyakrabban mérsékelten labilis időjárási helyzetben fordul elő, amikor a gomolyfelhők nem tudnak zivatarrá fejlődni. Színe zápor esetén szürkés, hózápornál fehéres.

Stratocumulus lenticularis (Sc len) Lencseszerű réteges gomolyfelhő. A réteges gomolyfelhők első főtípusát képezi. Általában lapos megjelenésű, kisebb tornyosulás látszik csak a tetején. Színe szürkés. Kialakulása főként hegységekhez kötött. A meglehetősen élénk,  erős  légmozgás a hegységen átbukva akár az alacsonyabb szinteken is létrehozhat lencseszerű gomolyos rétegfelhőket.

Stratocumulus castellanus (Sc cas) Tornyos réteges gomolyfelhő.  A réteges gomolyfelhők második főtípusa. Kiváltképp az esti, éjszakai órákban jelennek meg. Ilyenkor  a már ellaposodott gomolyok maradványfelhőzete a még meglévő instabil rétegződés  hatására, vagy labilisabb területre érve újabb tornyokat növeszthet. Záporesőt hullató termetesebb gomoly- vagy zivatarfelhő is kialakulhat belőlük.

Stratocumulus virga (Sc vir) Réteges gomolyfelhő talajt el nem érő csapadéksávval. A réteges gomolyfelhők egy járulékos képződménye, amely többféle módon alakulhat ki. Jellemzően zivatarfelhőkhöz vagy gomolyfelhőkhöz kapcsolódó Stratocumulus felhőzeten jelenik meg, mint a konvektív csapadéksáv maradványa, vagy instabil rétegződés esetén önállóan is.

Stratocumulus praecipitatio (Sc pra) Réteges gomolyfelhő talajt elérő csapadéksávval. A réteges gomolyfelhők járulékos képződménye, amely esetében a csapadéksáv eléri a felszínt. Gyakran alakul ki zivatarfelhők maradványaiban, a belőle hulló csapadék rövid ideig tartó gyenge zápor, hózápor lehet.

Stratocumulus mamma (Sc mam) Réteges gomolyfelhő felhődudorokkal.A réteges gomolyfelhők egyik altípusa, mely jobbára szétterülő gomolyfelhők esetében figyelhető meg. A felfelé áramló levegő a zárórétegbe ütközve oldalirányban szétterül, de ha elég labilis a levegő, lefelé is képes mozogni és ez alakítja ki a felhőzet alsó részén megjelenő felhődudorokat. Megjelenése ez által alacsony szinten fennálló labilitásra utal.

Stratocumulus radiatus (Sc ra) Sávokba rendeződött réteges gomolyfelhő. A réteges gomolyfelhők egyik altípusa, a leggyakrabban a lenticularis főtípussal együtt jelenik meg, a hegységek mögötti hullámzó áramlási rendszerben, a hullámhegyeken. A felhőzet teteje lecsiszolt jellegű, oldala viszont gyakran tépett. Egy helyben állni látszanak, mert a felhő újraképződik a hullámok tetején.

Stratocumulus cumulogenitus (Sc cumgen) Gomolyfelhőből kialakuló réteges gomolyfelhő. Alacsonyabb magasságú gomolyfelhők szétterülése vagy a nagyobb méretű gomolyfelhők illetve zivatarfelhők szétesése során kialakuló felhőforma.  Középszintű rokonánál (Ac cbgen) azonban alacsonyabban helyezkedik el. Főként a késő délutáni, esti órákban figyelhető meg, esetenként gyenge csapadékhullást produkálva.

Stratus nebolosus (St neb) Ködszerű alacsonyszintű rétegfelhő.  Meglehetősen homogén. Az alacsonyszintű rétegfelhők egyik fő típusa. A felhő alapja alig pár száz méter sőt bizonyos esetekben a talajfelszínen is lehet, ilyenkor sűrű köd társulhat hozzá. Ködszitálás, ónos szitálás, hószállingózás, ipari havazás kísérheti, fagyos időjárás alkalmával látványos zúzmara lerakódással párosulva. A téli félévben gyakori, ám ritkán nyáron is előfordulhat.

Stratus fractus (St fra) Tépett alacsonyszintű rétegfelhő. Az alacsonyszintű rétegfelhők másik főtípusa, amely tépett felhőfoszlányokként jelenik meg. Elsősorban szeles időben látható, ilyenkor a szél tépi le a Stratus felhő aljáról a foszlányokat. Ezen kívül feloszló ködből is kialakulhat, viszont ez esetben csak átmeneti jelleggel látható.

Stratus translucidus (St tra) Fényáteresztő alacsonyszintű rétegfelhő. Az alacsonyszintű felhők egyik altípusa, mely leggyakrabban feloszló, elvékonyodó ködből vagy ködszerű felhőből alakul ki. Fényáteresztő képessége jóvoltából a Napkorong átsejlik a felhőzeten. Csapadék nem hullik belőle.

Stratus opacus (St op) Átlátszatlan alacsonyszintű rétegfelhő, Az alacsonyszintű felhők másik altípusa, mely vastag, homogén, szürke rétegben tűnik fel, a Napkorong nem látszik át rajta. A Kárpát-medencére télen olykor jellemző hideg légpárnás időjárási helyzetben, akár napokig is fennmaradhat. Kisebb csapadék hullhat belőle, szitálás, ónos szitálás szemcsés hó formájában.

Cumulonimbus calvus (Cb cal) Csupasz zivatarfelhő. A zivatarfelhők egyik fő típusa. Nagy méretű, tornyos gomolyfelhőkből alakul ki, az erős feláramlások révén. A felhő csúcsán a gomolyos struktúra már kezd elmosódni, de még nem alakul ki rajta üllő avagy incus. Az emelkedő gomolyokon a záróréteget elérve többször képződik rövid ideig tartó felhősapka azaz pileus. Élettartama meglehetősen rövid, mert csakhamar Cumulonimbus capillat
us-szá fejlődik. Csapadéka intenzív záporeső, téli hónapokban hózápor, és olykor már zivatartevékenység is tapasztalható benne, de általában még csak felhőn belüli légelektromossággal.

Cumulonimbus capillatus (Cb cap).Borzas zivatarfelhő. A zivatarfelhők második főtípusa. Calvusok továbbfejlődéséből alakul ki, amikor a felhőcsúcsnál lévő gomolyfelhők körvonala elmosódik, kifagy. A felhőzet teteje gyakran üllőszerűen szétterül. Csapadéka lehet heves, intenzív záporeső, sőt jégeső is kialakulhat belőle, valamint télen hózápor. A felhőt erőteljes zivatartevékenység jellemzi, mind a felhőn belül, mind a felhő és a föld között előfordulnak belőle villámok. 

Cumulonimbus incus (Cb in) Zivatarfelhő üllővel. A zivatarfelhők egy járulékos felhőalakzata, amely a legfelső zárórétegbe ütköző felhő szétterülésével alakul ki. E szint felett már stabil viszonyok uralkodnak, ezért a felhő felfelé már nem, csak oldalirányba tud terjeszkedni köszönhetően annak, hogy az alsóbb légrétegekből még folyamatosan érkezik nedves légtömeg.  Az üllőt a magassági szelek messze sodorhatják a cellától. Az üllő fátyolszerű, a zivatar központjához közeledve
egyre vastagabb, melyből a góc környezetében csapadék is hullhat.

Cumulonimbus mamma (Cb mam) Zivatarfelhő felhődudorokkal, melyet emlőfelhőnek is neveznek. A zivatarfelhők egy járulékos felhőképződménye, mely a zivatar üllőjén alakul ki. A mammák azaz a felhődudorok megjelenése komoly légköri labilitást jelez.  A nagy sebességgel feláramló, majd szétterülésre kényszerülő levegő az üllőben lefelé is mozog, és ez hozza létre a mammákat.
Heves zivatarok előhírnöke.

Cumulonimbus pannus (Cb pan) Zivatarfelhő felhőfoszlányokkal. A zivatarfelhők egy járulékos felhőalakzata, mely a a felhőzet alján, a csapadéksávok közelében figyelhető meg.
A zivatarból kihulló intenzív csapadék hatására azonban ebben az esetben gyakran erőteljes felfelé irányú vagy örvénylő mozgást végeznek alján lévő felhőfoszlányok. A szupercellák rotáló felhőalapja is ebbe a kategóriába sorolható. Tartósan  is fennmaradhat. 

Cumulonimbus arcus (Cb ar) Zivatarfelhő peremfelhővel. Járulékos felhőalakzat, mely a közeledő zivatar előtt figyelhető meg
a felhőzet alsó részén. A zivatarban lévő, a csapadékhullás hatására
létrejövő lefelé irányuló légáramlás a talajt elérve szétáramlik, illetve hűvösebb levegőt szállít a csapadékos területek felől.

Ez a zivatar előtt található meleg, nedves levegővel találkozva feláramlást hoz létre és felhőképződéshez vezet. A peremfelhő
többnyire közvetlenül a zivatarhoz kapcsolódó csapadéksávok előtt alakul ki, ám olykor eltávolodhat tőle.  A felhőzet alapja  közel 100 m-en is lehet. Peremfelhő a szervezett, vonalas szerekezetű, struktúrájú zivatarrendszereket kíséri többnyire, gyakran viharossá fokozódó szél kíséretében.

Cumulonimbus tuba (Cb tub) Zivatarfelhő felhőtölcsérrel.A zivatarfelhők egy járulékos felhőalakzata, mely a felhőzet alapjáról nyúlik le a talaj irányába. Felhőtölcsér a nagyobb
gomolyfelhőkből is előfordulhat, de többnyire
zivatarfelhőkhöz kapcsolódik. Ha a tölcsér nem éri el a talajfelszínt addig tubáról beszélünk, amennyiben az intenzíven örvénylő légoszlop eléri a talajt tornádóról beszélünk.

Cumulonimbus virga (Cb vir) Zivatarfelhő talajt el nem érő csapadéksávval. A zivatarfelhők egy járulékos képződmény, mely ritkán fordul elő. Kétféle módon alakulhat ki.
Egyik eshetőség száraz légköri viszonyok mellett, amikor a kifejlett zivatarfelhőből hulló csapadék nem éri el a talajt, mert még a magasban elpárolog. A másik, hogy a gyorsan kialakuló felhőzetből viszonylag későn, már zivatar stádiumban indul meg a csapadékhullás. Ilyenkor csak átmenetileg látható jelenség, hiszen a csapadéksávok hamar elérik a talajt.

Cumulonimbus praecipitatio (Cb pra) A zivatarfelhők egy járulékos képződménye, mely annyiban különbözik a előbbitől hogy a csapadéksávok elérik a talajt.
Hazánkban a legtöbb zivatarfelhő esetében előforduló jelenség, és többször markáns csapadéksávokként mutatkozik meg. Ezek színe
legtöbbször szürkés, ám jégeső vagy hózápor esetén inkább fehéres.

Pyrocumulus Füstből keletkező gomolyfelhő. Komolyabb erdőtüzek, vulkánkitörések köveztkeztében alakul ki, ám itt-ott kisebb tűzeseteknél is megjelenhet. A felszálló meleg levegő és a füstben lévő
koromszemcsék, mint kondenzációs magvak kedveznek a felhők létrejöttében, amik a gomolyfelhők strukturális szerkezetét reprezentálják. Főként vulkánkitöréseknél nagy magasságokig felnyúló zivatarfelhőzet is keletkezhet, melyet légelektromos tevékenység is kísérhet.

Kelvin-Helmholtz felhő Szinte bármely felhőtípusnál lehetséges jelenség, mely általában akkor alakul ki, ha az adott légköri szinten jelentős szélnyírás
(a magassággal gyorsan változó erősségű és/vagy irányú légáramlás) áll rendelkezésre. A felhőzet hullámos elrendeződésű, az egyes
hullámok végén pedig kisebb-nagyobb kunkorodások láthatóak. Ritka, de igen látványos megjelenésű.

Kondenzcsík A repülőgépek által elégetett üzemanyag maradványából keletkező felhő. Mivel a légi közlekedés nagy magasságokban történik,
így a kondenzcsíkok fátyolfelhőként viselkedő, tisztán jégből álló felhőnek számítanak. Fennállási idejük és alakjuk a magaslégkörben uralkodó nedvességi- és szélviszonyoktól függ. Alacsony nedvesség esetén a csíkok hamar eltűnnek, míg ellenkező esetben akár több órán keresztül is fennmaradhatnak.

Patkóörvény U alakú, csőszerű felhőforma, mely általában hidegfrontokat követően látható. Kialakulásához ugyanis erős szélnyírás és feláramlás szükséges. Ez utóbbit a front mögötti napos idő és a magasban található hidegebb levegő teremti meg. A felmelegedett talajról induló feláramlás a nagy szélnyírású zónába ütközve örvénylő mozgásba kezd, miközben
a teteje tovább emelkedik, így alakul ki a jellegzetes U alak.
A jelenség azonban általában rövid ideig, maximum néhány percig figyelhető meg akár más felhőkhöz kapcsolódva.

Gyöngyházfényű felhők Ezek a sarki sztratoszférikus felhők 15-30 km-es magasságokban találhatók a sztratoszféra alsó szintjén ahol ritkábban fordulnak elő felhők.
Szerkezetük bonyolult, kénsavcseppek kezdeti kicsapódási magvaira salétromsav-tihidrát rakódik, amikor a hőmérséklet -78 fok alá süllyed. A parányi részecskék nehezen fedezhetők fel, de amikor hidegebb térségbe kerülnek és a hőmérséklet gyorsan -83 fok alá süllyed, akkor jégréteg vonja be őket. Miután a napfény elhajlik a jéggel borított részecskéken, a színkép tiszta színei jelennek meg.

Tél kezdetén a fokozatos lehűlés következtében kevesebb, de nagyobb részecske alkotja a felhőket, amelyek így fehérnek látszanak. Csupán napfelkelte előtt vagy naplemente után láthatók, melyek valójában rejtett veszélyre hívják fel a figyelmet. Parányi részecskéik jelentős szerepet játszanak a sztratoszféra ózonrétegének pusztulásában és az ózonlyukak kialakulásában. Felületükön a légkörbe került CFC-k (halogénezett szénhidrogének) klórionjai aktívvá válnak és lebontják az ózont. Ráadásul eltávolítják a levegőből a hidrogént, amely máskülönben a klórral egyesülve semleges klór-nitrátot hoznak létre. Az utóbbi években egyre gyakrabban tűnnek fel ezek a felhők, ám ennek okai nem teljesen tisztázottak.
Kép forrása: légköroptika.hu

Undulatus asperatus Először az Egyesült Államokban, Lincoln városban tűnt fel 2014 nyarán ez a felhőtípus. Olyannyira ritkának számít, hogy nem került még be a Meteorológiai Világszervezet (WMO) jegyzékébe, viszont a besorolása céljából, latin nevet kapott. Erről a felhőfajtáról, a szakértők egyelőre csekély információkkal rendelkeznek. Valószínűleg a globális felmelegedés is közre játszik megjelenésükben. Egyes elméletek szerint, a zivatarfelhők alsó részét alakítja ilyen formára a felszínről feláramló melegebb levegő. A másik elmélet szerint, pedig a magas hegy oldalán leérkező bukószél, a száraz és meleg főn szél játszik szerepet a keletkezésében. Nem ritkán bizarr, sötét megjelenése ellenére nem jár heves időjárási eseményekkel.