Makroszinoptikus helyzetek Európában

Az európai makroszinoptikus helyzetek elemzése, avagy frontok, ciklonok, anticiklonok Európában!

Mielőtt megismerkednénk a makroszinoptikus helyzetek komplett tipizálásával érdemes egy nagyobb kitérést tennünk és megismerkednünk a tipizálás szempontjából mérvadó légnyomási képződmények két szélső fajtájával, amiket az operatív időjárás-előrejelzések kapcsán nap mint nap hallhatunk a meteorológusoktól/időjárás-előrejelző kollégáktól.

Az alacsony nyomású légörvényeket szaknyelven ciklonoknak nevezzük.

A ciklonok tanulmányozása már régi időkre nyúlik vissza, egészen a 20. század elejére. Elsőként Vilhelm Bjerknes és fia, avagy a Bjerknes dinasztia vizsgálatai hoztak komoly megállapítást az 1900-as évek elején. Ez a megállapítás a légköri frontok megismerésére nyilvánul, ugyanis a ciklonok és légköri frontok értelmezése csak együttesen képzelhető el, hiszen szervesen kapcsolódnak egymáshoz, annak lévén, hogy minden egyes ciklonhoz kapcsolódnak különféle frontok, ami lehet hideg, meleg, valamint okkludált/okklúziós front.

A ciklon az tulajdonképpen egy örvény, mely itt nálunk az északi hemiszféra térségében az óramutató járásával ellentétes irányba forog.  A középpontjában a legalacsonyabb a légnyomás, és a pereme felé növekszik. Az ábrán láthatjuk a légnyomási görbéket, az ún. izobárokat, melyek az azonos légnyomású pontokat kötik össze. Minél sűrűbben helyezkednek el ezek az izobárvonalak egy ciklonban, annál erősebb szelet képes produkálni, a fellépő nagy bárikus légnyomási gradiens hatására.

A meteorológusok tehát az izobárok sűrűségéből azaz a légnyomási gradiensekből határozzák meg a szél várható erősségét.
A ciklonban az áramlás kissé spirálisan befelé mutat, ezért a ciklon belsejében torlódik a levegő, összeáramlások jönnek benne létre, ez szökni csak felfelé tud.
Ennek köszönhetően általában a csapadékos, szeles időjárás hordozói.

A frontok- és ciklonok fejlődésének analizálása az egyesített légnyomási és hőmérsékleti ún. termobárikus mezőben történik. A ciklon a frontális hullám elörvényesedéséből keletkezik a termobárikus mezőben. Az életszakaszai: elsőként tehát a frontális hullám, amit második fázisban a fiatal ciklon követ nyitott melegszektorral, majd harmadik az okklúziós folyamat, mikor a ciklon frontjai záródnak.

A piros, félkörökkel jelölt rész a melegfront, a kék, kis háromszögekkel jelölt a hidegfront. A két front közé eső területet melegszektornak nevezzük.
A hidegfront gyors mozgása révén gyakran utoléri a melegfrontot, ilyenkor záródik a két front, szaknyelven szólva okkludálódik. A ciklont elkezdi kitölteni a hidegebb levegő, így előfordul, hogy hideg légörvényként vagy a magaslégkörben detektálható ún. magassági hidegörvényként, hidegcseppként folytatja útját.

A hidegfrontok között megkülönböztetünk első és másodfajú változatokat.
Az elsőfajú hidegfront lassú mozgású, szinte stacionárius (veszteglő) front. A hidegfront előtti és a frontfelület feletti meleg levegőjében feláramlás avagy felsiklás figyelhető meg, minek következtében a hidegfront áramlási rendszere miatt a front vonala előtt közvetlenül kialakuló heves feláramlás által kiváltott gomolyos felhőzeten (cumulus, cumulonimbus), réteges szerkezetű felhő, (Altostratus és Nimbostratus) is képződik.

Anafront néven is ismerteti a szakirodalom. Felhõrendszere tulajdonképpen a melegfrontéval áll rokonságban, ahol a csapadékhullás a front átvonulásával egyidejűleg kezdődik, a csapadékzóna pedig a front mögött helyezkedik el. A felhőzóna elülső részét többször nagy kiterjedésű és a front mentén csaknem 100 km-re kiterjedő gomolyos szerkezetű felhők, zivatarfelhők jellemzik, amelyeket nem ritkán heves záporok, viharos zivatargócok és szélrohamok kísérnek. Közvetlenül a front vonalánál kihulló záporos csapadékot végül csendes esõ követi. A teljes csapadékos terület kb. 100-200 km hosszan húzódik a front mentén. Fontos kiemelni, hogy akár több 100 kilométeren át befolyásolhatja adott terület időjárását. A hidegfrontok mögött gyorsan emelkedni kezd a légnyomás.

A gyors mozgású, vagy másodfajú hidegfront: Ezeknél a frontfelület felett 2-3 km-es szinttől kezdve leszálló mozgást tapasztalunk. Az érkező hideg levegő a könnyebb meleg levegőt hirtelen a magasba emeli. Ha ez a meleg levegő instabil, ez a folyamat lökésszerűen megy végbe, és a front elõtt erõs konvekciót idéz elõ, mely heves záporokat, zivatarokat okoz.

A hidegfront mögött néhány tíz km-re a csapadék véget ér. A csapadék itt prefrontális, kontvektív jellegű, a teljes csapadéksáv nem haladja meg a 100 km-t. Előfordulhat hogy nem kíséri kiterjedt csapadék, csak elvétve záporos jellegel, ilyen esetek fõleg télen fordulnak elõ, amikora front mögött sarkvidéki léghullám tör be és a front előtti levegő száraz. Mindkét hidegfront esetén általában a front áthaladása után az átmeneti derült idõt elszórt záporok váltják fel.

A melegfrontok esetén a frontálzóna elmozdulása során a meleg levegő a hideg levegő irányába mozdul el, vagyis a hideg levegőre felsiklik, és fokozatosan kiszorítja azt egy adott földrajzi térségből. Felhőrendszere általában a kezdetekben, mint előhírnökei a frontnak, a felvonuló cirrus, cirrostratus réteg, ún. cirrus ernyő, majd tovább vastagodva a jelentős csapadékot hullató nimbostratus azaz esőrétegfelhő. A csapadéka általában csendes eső, télen vegyes halmazállapotú, de kellő labilitás esetén nyáron beágyazott zivatarokat is produkálhat. A melegfront csapadékzónájának a hatására a látótávolság 1-2 km-re is lecsökkenhet.
Széles, akár 200-300 km-es kiterjedésű csapadékzóna is kísérheti.

Az anticiklonok felett a troposzféra közepes magassági szintjén összeáramlás azaz konvergencia áll elő. A magasban összeáramló majd az így felhalmozódó levegő erősíti a leáramlást, a talajon pedig a magasnyomású terület kialakulását. 
Magas nyomású légköri képződmények, amelyekben az áramlás iránya az óramutató járásával az északi féltekén megegyező. A középpontjában a ciklonnal ellentétben a legmagasabb a légnyomás és a pereme felé csökken. A hőmérséklet eloszlása ellentétes a ciklonéval, ugyanis keleti fele a hideg, nyugati oldala a meleg. Európa területén évente kb. 25-30 magas légnyomású képződmény alakul ki.

Az anticiklonban az áramlás vertikális komponense lefelé, horizontális komponense kifelé irányul, miközben a sebesség a képződmény pereme irányába nő. Az áramlás a belsejében spirálisan kifelé mutat, föntről pótlódik a levegő. A leszálló légmozgás következménye a derült száraz idő, bár télen nem ritkán a hideg-légpárnás helyzetek fő okozója, mikor hosszabb ideig képes konzerválni a nyirkos, fagyos légköri helyzetet. Ilyenkor alacsony szintű rétegfelhőzet, ún. stratus-réteg jön létre, mely részben vagy teljesen gátolja a napsütés jótékony hatását. A talajon előfordul, hogy több fokkal hidegebb időt generál, miközben a magasabb szinteken erőteljes melegadvekció zajlik.

Az anticiklonoknak három fő típusa van:

1.Szubtrópusi, meleg anticiklonok: stabil képződmények és vertikálisan is magasba nyúlnak, formájuk ellipszishez hasonló, nagy tengelye nyugat-délnyugat-kelet-északkelet irányú.

2. A hideg, téli kontinentális anticiklonok: a szárazföldek északi részein alakulnak ki,például az orosz síkságon vagy Szibéria felett. Ezek sekély légörvények, magasságuk 2 km körüli.  A Kárpát-medencébe történő áthelyeződésüket többször meggátolja a Kárpátok koszorúja. Bennük a légnyomás csúcsértéke a középpontban elérheti az 1060, 1065 hPa-t. (hektopascal)
Télen előfordul, hogy az Azori anticiklon és a Szibéria feletti anticiklon, azaz a két nyomási maximum összekapcsolódnak. Ennek hatására jön létre egy elég ritka légköri felállás, amit Vojejkov-tengelynek nevezünk.

Január, február tájékán szokott esetenként kialakulni és ez távol tartja akár tartósabban is a légköri frontokat, ciklonokat a Kárpát-medencétől. Ilyen  helyzetekben északkelet, kelet felől rendkívül fagyos, száraz légtömegek érkezhetnek. Éjszakánként -20, -25 fok alá süllyedhet a hőmérséklet, és napközben az esetleges napsütés ellenére sem emelkedik jelentősen, bizonyos helyzetekben -10 fok alatt marad a legmelegebb órákban is.  

3. Köztes anticiklonok: A magyarországi időjárás szempontjából említést kell tenni a köztes anticiklonokról, amelyek a ciklonok között, a hidegfront mögött alakulnak ki. A Kárpát-medencébe északról, északnyugatról betörő hidegfrontokat az azori anticiklon benyúlása, az ún. azori orr követi, mely viharos széllel, záporokkal, lehűléssel jár.

Péczely György 1957-ben végezte el idehaza az első sajátos makrocirkulációs osztályozást. Számos előnye mellett ezen osztályozásnak is vannak természetesen korlátai, hibái.
13 fő típust különböztetünk meg, a tengerszintre átszámított légnyomásértékek alapján. A cikonális és anticiklonális típusok megkülönböztetéséhez az 1015 hPa-os értéket tekintette Péczely, egyfajta küszöbértéknek. Az osztályozásában kategorizálta a szélirányok gyakoriságát, továbbá számolt a Kárpát-medence orográfiai sajátosságaival is.

A mérsékelt övben a troposzféra alsóbb rétegeiben kialakuló alacsony-illetve magasnyomású képződmények vagyis a ciklonok és anticiklonok, mind horizontálisan, mind vertikálisan cellás szerkezetben mozognak. Kialakulásuk, avagy a genezis, egy jól körülhatárolt mérsékelt övi térségben történik. A mérsékelt övben a ciklonok felelősek a pólusirányú és vertikális nedvességszállítás jelentős hányadáért. 
Azokat a területeket, melyeknél ezek a centrumok a legnagyobb gyakorisággal jönnek létre, akciócentrumoknak nevezzük. Ezen akciócentrumok léte, intenzitása, jelentős hatást gyakorol egy nagyobb terület, kontinens légköri cirkulációjára, úgynevezett makroszinoptikus helyzetére.

Európa légköri cirkulációját 4 fő akciócentrum határozza meg, ebből 2 bír igazán nagy jelentőséggel. Természetesen ide sorolható néhány időszakosan jelenlévő fő centrum is, ami például egyes évszakokban domináns. Ugyanis a 2 legfőbb akciócentrum (Izlandi alacsony nyomású minimum és az Azori maximum) az év teljes egészében jelen van.
A ciklonok és anticiklonok együttesen befolyásolják Európa időjárást.

Az izlandi alacsony nyomású minimum: egész évben, de leginkább a téli félévben rendszerint igen aktív, mély ciklonmagok alakulnak ki.

Az azori magasnyomású maximum: szintén jelen van az év nagy részében, de télen jellemző rá az igen erős és fejlett centrum. Hidegfrontok átvonulása után nyáron az ”Azori-orr” formájában nyilvánul meg, ilyenkor a peremén északnyugati áramlással hűvös, óceáni légtömegek áramlanak a medence térségébe, erős nem ritkán viharos északnyugati szél kíséretében. Rendszerint egy időben erős az Izlandi nyomásminimummal aminek hatására megnő a bárikus nyomási grandiens, ezért főként télen a megerősödő, viharossá fokozódó nyugatias légáram zonálissá téríti ki az áramlást, amikor ciklonok robognak nyugatról-kelet felé és frontjaik elérik vagy legalábbis érintik hazánkat. Az azori anticiklon ez esetben csak kelet felé tud orrosodni. Téli félévben nem ritka makroszinoptikus felállás amiről a későbbőeikben részletesen szó lesz.

Perzsa-öbli alacsony nyomású minimum: időszakosan van jelen, A Perzsa-öböl térségében nyáron alakul ki, mely képes felerősíteni a zonális széljárást a kontinens területe felett, így a ciklonok és a hozzájuk kapcsolódó frontok beljebb tudnak jutni a szárazföld belseje felé. Ez nyáron hűvösebb időt eredményezhet, míg az öböl térségi területeken száraz az idő.

Szibériai magasnyomású maximum: A Szibéria területén elsősorban télen kialakuló sekély anticiklon, a téli hónapokban bír jelentőséggel, ilyenkor konzerválja a hideget, és nyugatias irányba mozdul el. Nálunk a peremén kontinentális hideg-beáramlás révén erős lehűlés következhet be. A tél sokszor ezen múlik nálunk, hogy mennyire tudja megvetni lábát az anticiklon és az izlandi minimum kerekedik-e felül zonalitást (nyugat-keleti) légáramot előidézve, kiszorítva Európa nagy részéről a fagyos légtömegeket.

Ismerkedjünk meg tehát a makroszinoptikus-helyzetek besorolásaival:

Meridionális irányítású helyzetek északi áramlással

P1. (mCc) –Ciklon hátoldali áramlási rendszere:
Meridionális felállás a kontinens területén. Ilyenkor az Atlanti-óceán vagy Nyugat-Európa felett helyezkedik el az anticiklon (gyakori az azori-grönlandi anticiklon híd, mely blokkolja a zonális azaz nyugatias áramlást), Északkelet-Európa felett ciklon örvénylik, észak-északnyugatról dél-délkelet felé mozog, középpontja pedig megközelítőleg a Kelet-Európai-síkság felett van.

A Kárpát-medence ennek a ciklonnak az áramlási rendszerében helyezkedik el, hidegfront átvonulása kíséri, mely változékony, szeles, olykor csapadékos időt is okozhat, lehűléssel. A csapadék jellege évszakonként szinte azonos, vagyis záporos jellegű. Tartós, nagyobb területi lefedettségű csapadékhullás ritka. Ennek megfelelően nyáron heves zivatarok, télen záporok, hózáporok ( olykor hódara- jégdara záporok, , havas eső-záporok) fordulnak elő.

Ebben a helyzetben érkező frontoknál jelentkezni szokott az Északnyugati-Kárpátok akadályozó hatása, melynek következtében gyakran az ország délnyugati illetve keleti-északkeleti részén hullik kiadósabb csapadék. Érdekesség, hogy nagyon gyakran markáns hőmérsékleti kontraszt jelenik meg hazánkban Nyugat- Magyarország és a keletebbi területek között, melyben meghatározó szerepet tölt be az Alpok előterében kialakuló főn szél. Ilyenkor északias áramlással a környezetéhez képest igen enyhe levegőt sodor magával, emiatt az érintett területeken nem esik vissza a hőmérséklet. A szél iránya leginkább északi, északnyugati, de a Nyírségben és a Hajdúságban a délnyugati szeleknek is nagy a gyakorisága.

A szél sebessége a nagy bárikus légnyomási gradiens következtében, erős vagy viharos, különösen a Győr–Szeged között kialakuló északnyugat-délkeleti szélcsatornában (nem véletlen, hogy ez a sáv sokszor szárazon marad frontátvonuláskor). Ennek következtében a levegő tisztább, a látástávolság nagyobb, a légszennyezettség mértéke igen alacsony. Stabilis hőmérsékleti rétegzettség jellemzi, talajszinten magasabb hőmérséklettel, emiatt a köd gyakorisága ebben a helyzetben elenyésző.

P2. (AB) –Anticiklon a Brit-szigetek felett:
A Brit-szigetek, vagy az Északi-tenger térségében egy anticiklon helyezkedik el, melynek nyúlványa a kontinens belseje felé terjeszkedik, így a Kárpát-medence időjárására is hatást gyakorol, általában hidegfrontot követően. Kialakulása után hosszabb ideig is fennmaradhat, ebben az esetben kicsi a bárikus nyomási gradiens. A medencébe ez a szinoptikus felállás északi-északnyugati irányítást generál, és mivel tengeri vagy sarki levegőt szállít térségünkbe, a látótávolság meglehetősen nagy, az anticiklonális helyzetek közül ennél a típusnál a legkisebb a légszennyezettség mértéke.

Abban az esetben, ha a nyúlvány Lengyelország felé terjeszkedik,az északias áramlás gyakran északkeletire térül a Kárpátok izobárgörbítő hatására, kiváltképp a Tiszántúlon, annak is különösen az északi részén. Hőmérsékleti szempontból ritkák a szélsőségek, télen kissé fagyos, nyáron mérsékelten meleg, átlagos felhőborítottságú, szárazabb idő az uralkodó. Az őszi-téli időszakban mutatkozik némi ködhajlam, leginkább télen, de ennek mértéke a többi anticiklonális helyzethez képest jóval kisebb. Az anticiklon peremén tőlünk északkeletre frontok vonulhatnak el,  melyek az Északkeleti-Kárpátok orografikus akadálya végett csak érintőlegesen hathatnak.

3. P3. (CMc) –Mediterrán ciklon hátoldali áramlásrendszere:
Ebben az esetben középpontjával egy mediterrán ciklon tőlünk délre, délkeletre mozdul el.A felhőborítottság jellemzően nagy, a nyugati, északnyugati részeken estenként kisebb. Gyakran jelentős mennyiségű csapadékkal járó felállás, nem ritkán a hőmérséklet terén is jelentős különbségek mutatkoznak országunk északnyugati és délkeleti területei között, a legkisebb csapadékmennyiség szinte kivétel nélkül az előbbi vidékeken hullik. Ebben a helyzetben a téli időszakban az Alföldön gyakoriak a kiadós havazások a ciklonok okklúziós frontjainak hatására.

Tavasszal és nyáron nagy esőket, néhol beágyazott zivatarokat hoz magával. Ugyanakkor, főleg a kevesebb felhővel borított vidékeken záporos csapadék is előfordul. A bárikus nyomási gradiens zömében nagy. A légáramlás iránya északi-északkeleti, ennél a helyzetnél Kárpát-medence szerte, mely különösen a Dunántúlon és Zemplén, Bodrogköz térségében eléri a viharos ritkán az orkán kategóriát. A hőmérséklet napi menetét tekintve aperiódikus azaz nappali hőmérséklet csökkenés is gyakori. A dinamikus légmozgás hatására a légszennyezettség és köd gyakorisága kicsi.

Meridionális irányítású helyzetek déli áramlással

4. P4. (mCw) –Ciklon előoldali áramlásrendszere:
Két formáját különböztetjük meg: Nyugat-Európa feletti középponttal egy kimélyült, aktív ciklon helyezkedik el, mely szinte egyáltalán nem, vagy csak igen lassan tud mozdulni kelet felé, köszönhetően a Kelet-Európai síkság, vagy a Kola-félsziget környéke felett elhelyezkedő anticiklonnak. A két képződmény közös áramlási rendszerében déli áramlás alakul ki. A másik esetben egy északnyugatról délkelet felé haladó ciklon előoldalán alakul ki déli, délnyugati áramlás hazánk felett.

A Kárpát-medence ekkor a ciklonnak a meleg szektorában helyezkedik el, erősödő felmelegedéssel, az egész országot szinte összefüggő felhőtakaró borítja, és nagy területen fordul elő számottevő csapadékhullás, emellett páradús a levegő, kicsi a látótávolság. Télen a kezdeti havazást rendszerint havas eső, eső váltja fel, sőt átmenetileg ónos eső is előfordul. A légmozgás iránya déli, az ország déli-délkeleti részén az Al-Duna völgye által képzett akadály végett délkeletivé térül. Erősségét tekintve változó, leginkább a Kisalföld környékén szokott erős vagy viharos lenni.

5. P5. (Ae) –Anticiklon Magyarországtól keletre:
Főként a téli félévben igen gyakori típus a medencében. A Kelet-Európai síkság (általában Ukrajna, de masszívabb anticiklon esetén Kaszpi-tenger környéke) fölötti középponttal elterülő anticiklon áramlási rendszerében helyezkedik el hazánk, miközben a ciklonok és a hozzájuk kapcsolódó frontok tőlünk messze nyugatra húzódnak.

Általában száraz idővel jár, de télen előfordulhat csapadék, a felhőborítottság többnyire kicsi. Nyáron mindig pozitív hőmérsékleti anomáliát okoz, kánikulával, hőséggel, ugyanakkor télen –elsősorban a havas időszakokban –a hóborította hideg felszín fölé a Déli-Kárpátok felől a magasban érkező légtömegek inverziót generálnak. Ez sűrű, zúzmarás köd képződését idézi elő, Erősen csökkentve a látástávolságot, növelve a légszennyezettség mértékét, negatívba fordítva az anomáliát. Ilyen esetekben a Kárpátok módosítja az izobárok görbületét.

Fontos megjegyezni, hogy ilyenkor a talajkörnyéki rétegekben a levegő három irányból érkezik: északnyugat felől a Dévényi-kapunál, északkeletről a Vereczkei-hágó felől, illetve délkeletről az Al-Duna völgye felől. Télen az ilyen áramlás lassú, tartós lehűlést okozhat, nehezen enyhül meg az idő, még óceáni légtömegek hatására is. A több irányból érkező légtömegek erősebb összeáramlást avagy konvergenciát okozhatnak, mely elegendő nedvesség esetén havazásokat produkálhat, akár számottevő mennyiségben. A hőmérsékleti gradiens kifejezetten kicsi a talaj közeli, illetve a magasabb légrétegek felett. Emiatt lábad hidegnek is nevezzük ezeket a légtömegeket.Tavasszal és ősszel nagy a napi hőingás, a meleg nappalok után jelentősen lehűlnek az éjszakák a kevés felhő miatti kisugárzás hatására.

A légmozgás a legtöbb esetben gyenge, de a Dél-Alföldön esetenként kialakulhat erős vagy viharos délkeleti alapszél. Ennek oka, hogy a Déli-Kárpátokat megkerülve érkező hideg levegő az Al-Duna völgyében feltorlódik és ennek a következménye a viharossá fokozódó délkeleti szél. Ezt a típusú szelet nevezik Kossavának, mely leggyakrabban tél végén, kora tavasszal jelentkezik, és az alsóbb légrétegekben hideg levegőt szállít.
Kiváló példa rá 2014. január 31-e

6.P6. (CMw) –Mediterrán ciklon előoldali áramlásrendszere:
Hazánktól délnyugatra levő középponttal egy mediterrán ciklon örvénylik, melynek melegfrontja, és a hozzá kapcsolódó felhőzóna határozza meg a medence időjárását. Az ország legnagyobb részén erősen, felhős vagy borongós az ég, és jelentős csapadék hullik, emellett párás a levegő, mely légszennyezettség szempontjából kedvezőtlen. A tavaszi, és a nyári időszakban a besugárzás hiánya miatt az átlagosnál hűvösebb az idő.
Télen többfajta variáció létezik. Az egyik változata, mikor a melegfront részben, vagy egészben átvonul az ország felett.  Átvonulását jelentős enyhülés kíséri, a havazást eső váltja fel. A hőmérséklet aperiodikussága itt a legszembetűnőbb, napközben nagyon gyakori az erőteljes melegadvekció, mely hóolvadáshoz vezet.

Részben átvonuló melegfront esetén főleg az ország északi és nyugati részén tartósan havazás formájában nyilvánul meg a csapadék. Az átvonuló melegfronti típus egy speciális változata, amikor a melegfront a magasban enyhülést hoz, de a talajközeli rétegek sokáig fagyosak, csak lassan enyhülnek. Ekkor a csapadék sajnos ónos eső, fagyott eső formájában hullik, lassítva, súlyos esetben megbénítva a közelekedést.

A másik változata, mikor a ciklon középpontjával együtt maga a melegfront is végig hazánktól délre húzódik, de a melegfronti felhőzet a Kárpát-medence fölé húzódik Ekkor csak kismértékű enyhülés következik be, a meleg, nedves levegő keveredik a hideg száraz levegővel. Ez esetben országos, nagy havazás alakulhat ki.  Általában keleti, délkeleti légmozgás a jellemző, az ország déli részén nagyobb, másutt kisebb az átlagnál a sebessége. A látótávolság rossz, a ciklonális helyzetek közül ennél a típusnál a legnagyobb a légszennyezettség mértéke.

Zonális nyugati áramlású helyzetek

7.P7.(Zc) –Zonális ciklonális áramlás
A nyugat-keleties áramlási helyzet klasszikus megjelenése. Az éghajlati frontálzóna az 50° szélességi kör környékén húzódik. Észak-Európában egymást követik a robogó ciklonok és a hozzájuk kapcsolódó időjárási frontjaik (akár egy nagy kiterjedésű cikloncsalád területén belül), melyek a Kárpát-medencén is átvonulnak. Enyhe, óceáni léghullámok érkeznek térségünkbe, melynek következtében télen lényegesen enyhébb, nyáron pedig hűvösebb az átlagosnál az időjárás. A bárikus gradiens gyakran igen nagy, ezért erőteljes a légmozgás. Gyorsan vonuló felhőzet jellemzi, így a borultság is gyorsan változik.

Ősszel kellemetlen, hűvös, tavasszal kellemesen meleg hőmérsékletek jellemzik. Télen rendkívül enyhe napokat tud hozni, ekkor találkozhatunk az álcázott hidegfront esetével,ami ebben a helyzetben jelenik meg. A front által a magasban hűvösebb levegő érkezik, ugyanakkor a talaj közelében enyhülés következik be, mert a hidegfront felszakítja a megülepedett és összefüggő ködmezőt, stratust, ami hidegen tartotta a talajközeli rétegeket. A csapadék elsősorban az őszi, téli időszakban számottevő. A légmozgás iránya nyugatias, főként a Tiszántúlon és Észak-, Északkelet-Magyarországon fordulnak elő komolyabb szélsebességek. A látástávolság változó, hidegfrontok után nagy, melegfronti hatásnál kisebb. A légszennyezettség kicsi.

8.P8.(Aw) –Anticiklon Magyarországtól nyugatra, vagy nyugatról benyúló anticiklon
Hidegfrontokat követően szokott megjelenni országunkban. Az Azori-anticiklon nyúlványa Közép-Európa felé húzódik, hosszan elnyúlva nyugat-keleti irányban. Ugyanakkor köztes anticiklon jelenlétekor is lehet érvényes a típus, mikor az Atlanti-óceán felett elhelyezkedő ciklonrendszereket és a Kelet-Európában örvénylő ciklonokat egy Nyugat-Európa feletti középponttal rendelkező magasnyomás választja el egymástól.

Száraz időjárás jellemzi. A légmozgás eleinte általában élénk, majd az érkező hűvösebb légtömegek nyugalomba jutásával gyengül, iránya nyugati, északnyugati. Mivel a hidegfront mögött sarki v agy tengeri légtömegek érkeznek ebben az áramlási rendszerben, általában kicsi a légszennyezettség. Télen gyengén pozitív, nyáron kissé negatív az anomália mértéke.

9.P9.(As) –Anticiklon Magyarországtól délre:
Zonális, nyugat-keleti áramlással járó helyzet szintén, szembeötlő a hasonlósága a Zc(P7) makroszinoptikus helyzettel. Ugyanakkor ebben az esetben ki kell emelni, hogy az időjárási frontok pályája kissé északabbra helyezkedik el az 50° szélességi körtől, így azok –a Zc típussal ellentétben –itt közvetlenül nem szólnak bele a Kárpát-medence időjárásába, bár gyakran alakul ki anticiklonnal közös áramlási mező  Magyarország felett. Az anticiklon sokszor több kisebb középponttal rendelkezik a Földközi-tenger medencéjében, illetve a Balkán-félszigeten.

Száraz idő a jellemző. A legmelegebb átlaghőmérséklettel járó eset, nyáron tartós kánikulával, forrósággal, ilyenkor az éjszakák sem hoznak valódi felfrissülést. A légmozgás általában gyenge és déli, délnyugati irányú. Télen gyakori ködképződéssel, nyirkos idővel jár, ősszel és tavasszal jellemzőbbek a derűsebb napok, enyhe éjszakákkal. A légszennyezettség magas, nyáron gyakran opálos égre tekinthetünk fel ennél a típusnál, melyet a délnyugati szél által a magasban szállított afrikai eredetű por okoz.

Azonális, keleti áramlású helyzetek

10.P10. (An) –Anticiklon Magyarországtól északra:
Keleties áramlás jellemző rá, ún. azonális irányítottságú helyzet. A ciklon középpontja lehet akár Lengyelország, de akár Északnyugat-Oroszország felett is. Nyáron kifejezetten meleg, télen viszont nagyon hideg, sőt zord hőmérsékleti értékekkel jár. Ennél a helyzetnél is gyakran megfigyelhető a Kárpátok izobár-görbítő hatása.

Éppen ezért a talajkörnyéki rétegekben a hideg levegő ugyanúgy, a Kárpátokat több irányból megkerülve szivárog a Kárpát-medencébe, a P5. (Ae) típushoz hasonlóan, és szintén képes összeáramlást létrehozni, melynek következtében sokfelé hullhat csapadék. Télen az ilyen áramlás lassú, de tartós és nem ritkán jelentős lehűlést hoz, nehezen enyhül meg az idő még óceáni légtömegek hatására is a későbbiekben. A szél iránya ilyenkor északi, északkeleti, sebessége télen nagyobb, tavasszal, nyáron gyenge, éppen ezért kedvez a konvektív folyamatok kialakulásában.

Ezen anticiklon peremén gyakran érkezik nedves, labilis levegő, mely kedvez a helyi záporok, zivatarok kialakulásának. Hőmérsékleti szempontból télen kicsi a gradiens a talajközeli és a magasabb rétegek között. Gyakori az inverziósrétegződés, ez esetben főként ősszel, télen mérvadó a sűrű köd (kisebb eséllyel a nyugati tájakon), és a légszennyezettség is nagy. Erős hidegbeáramlás esetén viszont rendkívül tiszta levegő érkezik, mely javítja a látástávolságot, és csökkenti a légszennyezettség mértékét.

11.P11.(AF) –Anticiklon Fennoskandinávia térsége felett:
Szintén azonális helyzet, keleties áramlással. Létrejötte megakadályozza a zonális nyugat-keleti áramlást, a beékelődő anticiklon miatt a tőle nyugatra levő ciklon már nem tud kelet felé haladni tovább, így nekipréselődik a magasnyomásnak. Ennek az anticiklonnak a nyúlványa a Kárpát-medence felé terjeszkedik, jellegzetesen észak-délies tengelyű. Télen, tavasszal erőteljes lehűlések, hidegbetörések kísérik a kialakulását.

Télen a zord, hideg időjárás az An (P10) osztály mellett ennél a típusnál is jellemző, míg tavasszal (és ősszel) gyakoriak a talaj menti fagyok éjszakánként. A hőmérsékleti ingás igen nagy, a kifejezetten hideg éjszakákat ősszel és tavasszal kellemes hőmérsékletű nappalok kísérik, de ennek ellenére az ilyen jellegű helyzetek fennállása esetén negatív a hőmérsékleti anomália, leszámítva nyáron, mikor északkelet felől kontinentális meleg léghullámokat sodor a medence térségébe. Kevés felhő, száraz idő az uralkodó ebben a helyzetben, a légszennyezettség és a köd gyakorisága kicsi.

Centrumhelyzetek

12.P12. (A) –Anticiklon a Kárpát-medence felett:
Meglehetősen gyakori eset. Ilyenkor Európa legnagyobb részének időjárását hatalmas kiterjedésű anticiklon alakítja, leszálló légmozgásokkal. Ezek lehetnek igen nagy, több ezer km-es kiterjedésű anticiklonok és lehetnek frontálzónákat elválasztó, akár több középpontú ún. köztes anticiklonok is. Utóbbi nyáron jellemző inkább és ebben az esetben általában csak átmeneti jelleggel tartózkodik felettünk, ugyanakkor előbbi fennállásakor akár 7-10 napig, sőt olykor ennél több ideig is a Kárpát-medence felett marad.

Oka: a ciklonok pályája a sarkkör mentéig tolódik, arrafelé nyugat-keleti irányba mozdulnak, nem tudnak az igen erős magasnyomás miatt délebbre helyeződni. A légmozgás gyenge, változó irányú. Ennek következtében nyáron nagy a fülledtség, a konvekció kerül előtérbe, helyi hőzivatarok is előfordulnak, de zömmel száraz idő a jellemző erőteljes besugárzással, kánikulával, hőséggel. Télen ez a helyzet kedvez leginkábba hideg légpárnának, mely köddel, zúzmarával kismértékű napi hőingással, tartós (köd)felhőborítottsággal jár. A légszennyezettség ilyenkor nagyon magas, extrém szinteket is elérhet, ami már egészségkárosító hatással is bírhat az emberi szervezet számára.

13.P13. (C) –Cikloncentrum a Kárpát-medence felett:
A másik centrumhelyzet a legritkább gyakorisággal fordul elő a Kárpát-medencében. A ciklon középpontjával Magyarország felett örvénylik. Általában mediterrán ciklon átvonulásakor keletkezik ez a helyzet, de előfordulnak hullámvetések mentén felettünk kialakuló ciklonális középpontok is, ebben kiemelkedő szerepe van a minket körülvevő hegykoszorúnak is.

Mivel nagy a bárikus légnyomási gradiens, ezért meglehetősen szeles az idő: a Dunántúl többnyire a hátoldalon helyezkedik el, éppen ezért ott északi-északnyugati, míg az előoldalon elhelyezkedő Alföld területén a déli-délnyugati légáramlás a jellemző. A borultság általában nagy. Minden évszakban jelentős csapadék kíséri, tavasszal és ősszel kiadós eső, télen a hátoldalon nagy havazás. Nyáron a front hullámvetésének, és a gyakran ellentétes áramlásnak következtében markáns összeáramlások alakulnak ki széles sávban, melyek zivatarrendszereket, zivatarláncokat ún. Mezoléptékű Konvektív Rendszereket (MKR) is létrehozhatnak.

Gyakran éles hőmérsékleti kontrasztokat idéz elő az országon belül, télen-nyáron egyaránt. Télen gyakori, hogy míg az ország nyugati részén intenzíven havazik, a Tiszántúlon szinte tavaszias jellegű az idő, gyakran még a nap is kisüt. Nyáron hasonlóképp nyugaton esős, hűvös idő a jellemző, míg az Alföldön kánikula, fülledtség mellett süt a nap a felhők között.

Összefoglalót készítette: Pap Áron -meteorológus-
CFSR, OMSZ és egyéb külső, valamint saját források felhasználásával
2019. 07.08.

Ha további érdekes anyagokat böngészve elmélyedne a meteorológia tudományában:
Meteorológiai ismertető a szupercellákról, zivatarokról, zivatarrendszerekről
Felhőatlasz
Miért csúszik a jég, fehér (vagy éppen nem) a hó? Röviden, tömören!

A napi időjárásról pedig itt olvashatsz bővebben:

• Holnapi időjárás
• Orvosmeteorológia